Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
3» mely az elővizsgálat összegyűjtött anyagának egy — a vád fölött álló független hatalom, a biró általi megitélésére vezetett. Az irányadó eszme az volt, és az marad mindig, hogy a biróságnak kell megítélnie, vajon a vizsgálat hozott-e fel elegendő vagy oly nyomatékos bizonyítékokat, melyek a terheltnek a bűnvádi eljárás Damokles-kardja alatt hagyását s a főtárgyalás súlyos csapásának kitételét igazolják. Azok, a kik azt hiszik, hogy a kir. ügyészség, az intézmény természeténél és szükségszerű szervezeténél fogva nem alkalmas közege a jognak az ügy e stádiumában ellenőrizetlen oltalmazására: azok egy vagy más alakban — de a lényeget illetőleg egyetértve — a bírói határozatban keresik és hiszik feltalálni, a jogtalan üldözés továbbnyújtása elleni hatályos Vetőt. Ez a vádhatározatot követők felfogásának lényege. Ebben megegyezik azokkal a tudós előadó úr is. Hogy miként és mely formai intézkedések által legyen körülvéve ezen lényeg, mely intézkedések biztosítsák, erősítsék az alapgondolat megvalósítását, vagy csökkentsék a netaláni visszaéléseket: ez alárendeltebb és sokféle megoldásra vezethető kérdés. Itt inkább, mint máshol accidentális szempontok az irányadók, melyeket a helyzetet és viszonyokat számbavevő perrendtartás a czélnak megfelelően szabályoz. A principium azonban az, hogy a főtárgyalás megtartásának igazoltsága fölött mindig a biró határozzon. Ez volt az én elvem is, ez nyert kifejezést az úgynevezett Csemegi-javaslatban. Ez volt a mire törekedtem, midőn legjobb tudomásom, tapasztalataim, lelkiismeretem sugallata után a reám bízott perrendtartási javaslatot elkészítettem. Garancziákat akartam nyújtani az ártatlanságnak a hatalom jogtalan üldözése ellen. (Elénk éljenzés.) Nekem tapasztalatom, itt ezen a helyen merem nyíltan az ország előtt állítani: hogy mint elnöklő biró számtalanszor voltam azon helyzetben, hogy egy éveken át keresztül hajtott bűnvádi eljárás végén — nem ritkán hosszú ideig tartott vizsgálati fogság és számos egyéb zaklatások után — a legfelsőbb bíróságon kellett kimondani azon határozatot: hogy az egész üldözés teljesen alaptalan volt; mert ha a cselekmény tényleg elkövettetett, ha azt csakugyan a vádlott követte el és úgy követte el, a mint azt a vád állítja: csak most, csak a légin
