Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
58 menyévé vált, hogy a reform nem válthatta be Ígéretét, s a szabadság nevében létrehozott eljárás — a szabadságellenes hatalom eszközévé fajult. De habár ez így volt, s habár az elsőreform nem volt képes kiragadni a féltékeny hatalom vaskezeiből a bűnvádi eljárás rettenetes fegyverét: de azt lehetetlen nem észlelnünk, hogy a helyes felismerés mindinkább hódít, hogy a hatalmaskodás ösztönének — a társadalom biztosítékai hamis jelzője alá rejtett csapdái valódi minőségük szerint felismerve vannak, és az újabb bűnvádi eljárásokból — mindinkább kikü- szöböltetnek. És habár még ma sem jutott, s talán nem is juthat teljes kifejlettségére, elvi tartalmának teljes érvényesítésére a vádelv; ha e tekintetben is a valódi élet, a fennálló tényleges viszonyok, a bírósági szervezet, s helylyel-közzel — készültségünk hiányos volta nem teszik lehetővé az eszmének teljes megvalósítását, vagy legalább az intézménynek a biztosítékok azon fokára fejlesztését, a mint ez Angliában van: de egy végtelen nagy utat a haladás ösvényén mindenesetre megtettünk. Mert nem csupán theoretikai jelentményükben ismertük fel, és ismertettük meg a vádelvnek követelményeit, s azoknak összefüggését a polgári szabadsággal, az egyén elidegeníthetetlen, legszentebb jogával — a személy biztonságával: hanem — s ezt a magyar bíróságok első sorban a magyar Curia büszke jogcziméül kell vindikálnom — a vádelv legsarkalatosabb és leginkább oltalmazó követelményeit — törvény nélkül, a magyar törvénykezés elismert igazságaivá és állandó gyakorlatává, a magyar társadalomnak pedig -— a kor szellemében átalakított, fíend- és osztály különbséget nem ismerő «Primae Nonus» »-óvá, életerős szabadsági garantiájává tettük. A mint a vádelv maga, épen úgy van a fejlődés és alakulás törvényeinek alá vetve — a mint erről a kitűnő felolvasásból is meggyőződtünk — a vád alá helyezés kérdése is. Az a gondolat, hogy kizárólag a királyi ügyésztől függjön, hogy valaki, a kit ő terhel vagy bűnösnek tart — az inquisitio minden fokozatán keresztülhurczoltassék és a főtárgyalás elé állíttassák: továbbá, hogy ne legyen hatalom, mely az esetleg legjogtalanabb, legigazságtalanabb, a törvénynyel ellentétes kínzó eljárást további útjában megakaszthassa; ezen gondolat szülte az eszmét,. no