Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
24 ott, a hol az olasz biró számára korlátolt beszámítliatóság forog fenn. A szakértői vélemény feladata a fentiek szerint tehát az, hogy a concret esetben kimutatható elmei abnormitásokat leírja, és a bírót mintegy megtanítsa arra, hogy a tettes elmei folyamatai a normalis elmei folyamatoktól hol térnek el. A biró feladata aztán az, hogy az így felismert abnormitásokból a büntetőjog szempontjából az elmebetegséget vagy elmeépséget con- statálja. A fentiekből természetszerűleg következik, hogy a bíróság az egyes abnormis tüneteket is más szempontból fogja tekinteni, illetve más súlyt fog nekik tulajdonítani, mind a psychiater. Az, a mi a psychiatria szempontjából legfontosabb, hogy pl. minő ismert kóralakba sorozandó az abnormitás, hogy szerzett-e az, vagy született, és hogy az minő magas fokot ért el vagy minő kimenetelre nyújt kilátást, a büntető biró szempontjából nem a lényeges kérdést képezi. A büntető biró szempontjából első sorban és minden esetben az lesz döntő, hogy az elmeállapot azon elemei, a melyeknek intact volta a szabad akarati elhatározás fenforgásához szükséges, meg vannak-e támadva, illetve menynyire vannak megtámadva az abnormitás által. Természetesen nem a szabadakaiat kérdésének filozófiai felfogásából fog itt a bíróság kiindulni, hanem abból, hogy ki van-e zárva a szabadakarati elhatározás úgy, a hogy azt a köztudat felfogja. Mert annak számára is, a ki a deterministicus felfogást vallja, bizonyos, hogy a büntető rendszer azt bünteti, a kinek lélekállapota a köztudat által szabadakarati elhatározásra képesnek tekintetik, és azt, hogy mely cselekvényeket sorol a köztudat az egyik, és melyeket a másik csoportba, mindenki képes constatálni. A büntető bíró számára tehát a kérdést úgy kell helyesen feltennünk, hogy alapúi véve és elismerve az elmebetegségeknek és azok tüneteinek a szekértők által történt constatálását, melyek lesznek azon abnormitások az elmei folyamatok közt, a melyek feníorgása a szabadakarati elhatározást kizárja ? Ha a kérdést így tesszük fel, akkor a nélkül, hogy a szabad akaratnak tekintett lélekállapotot teljesen elemezni akarnék, constatálhatjuk, hogy a köztudat szerint szabad akarat nélkül 80
