Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
25 véghezvittnek tekintetik valamely cselekvény, ha 1. a cselekvő a külső körülményeket, a melyek hatása alatt a cselekvényt vég- hezvitte, nem a maguk valósága szerint észlelte, azaz, ha a cselekvőnek észlelőképessége nem normalis, ha 2. a cselekvő az észlelt tényekből nem helyes következtetéseket von le, azaz, az ő következtető képessége nem normalis és ha 3. a cselekvő valamely vágya vagy indulata természet ellenes, vagy oly hatalmas, hogy minden meggondolást elnyom, vagy ha a vágyak és indulatok lefolyása tér el normálistól, azaz, ha a cselekvő vágyai és indulatai közt van az abnormitás. Távolról sem lehet állítani azt, hogy az elmeállapot ezen elemeinek mindenféle abnormitása megszünteti a szabadakarati elhatározást, sőt ellenkezőleg inkább azt lehet állítani, hogy az abnormitásnak csak bizonyos magasabb fokai azok, a melyek fennforgása esetében a szabad akarat hiánya constatáltátik. Másrészről azonban nézetem szerint világos az is, hogy az esetben, ha a szabad akarat hiányát constatáljuk, az elmeállapot ezen három eleme közül az egyiknek vagy másiknak magas fokú abnormitására gondolunk.* A psychiatria gyakran hangsúlyozza, hogy részleges elme- betegség nem létezik és ebből következik az, hogy akkor, a mikor az elmeállapotok fentemlített egyik csoportjában abnormitás forog fenn, az elmeállapotok másik két csoportja sem lehet normális. Ennek elismerése mellett azonban el kell ismernünk azt is, hogy az egyik csoport abnormitása nagy lehet a mellett, hogy a másiké vagy a másik kettőé kicsiny vagy talán alig észlelhető. Ennek elismerése tehát nem akadálya annak, hogy a biró számára az abnormitások a szakértői véleményben ily módon csoportosíttassanak, illetve annak, hogy a szakértői vélemény az abnormitások leírásánál azok ily csoportosítására figyelemmel legyen. * Kraft-Ebing az elmekór jelenségeit a psychiatria szempontjából is három csoportra osztja fel. Szerinte megkülönböztethetők: 1. a lelki állapot affektiv részében való jelenségek, kedélyállapotok és kedélyizgalmak (Gemüthbewegung); 2. az elképzelő sphäranak jelenségei, a melybe az észnek, az emlékezetnek és a phantasianak tulajdonított cselekvőségek tartoznak és 3. psychomotorikus részben felmerülő jelenségek, tudniillik a vágy és az akarat jelenségei. 81
