Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
8 valámely indokolatlan kegyetlenséggel, vagy állati vérszomj- jal elkövetett büncselekvényt lát, elmebetegséget gyanít azért, mert mennél indokolatlanabb a kegyetlenség és mennél állatibb a vérszomj, annál nagyobbnak kell lenni az agyvelő szervezeti abnormitásának. Míg ellenben a büntető rendszer ilyen esetekben a legsúlyosabb büntetést hajlandó kimérni és legkevésbbé hajlandó a büntetés kiszabását igazságtalannak tekinteni. Ugyanezen módon láthatjuk a büntetőjogi és psychia- triai felfogás egymástól való eltérését az esetek egy oly csoportjában, a melyek büntetőjogilag elmebetegségeknek tekintetnek, a nélkül, hogy psychiatricus szempontból olyanokul volnának minősíthetők. Ilyenek azon esetek, a melyekben valaki egy magában véve nem erkölcstelen indulat kitörése folytán követ el büncselekvényt. Vegyük pl. azon esetet, hogy a megcsalt férj tetten éri az asszonyt és azt, vagy a csábítót megöli. Az elme- kórtan ily esetben nem mondhatja, hogy a tettes elmezavarban van, mert az ő lelki szervezetében semmi abnor- mitás nincs, és az a rendkívüli erős reactio, a mely a csábító vagy az asszony megölésében nyilvánult, egészen normális következménye lehet a rendkívül erős behatásnak, a melyet az észlelt cselekmény a tettesre gyakorolt. Az, hogy egy szenvedélyes temperamentumu ember ily esetben embert öl, az elmegyógyász előtt épp oly természetes megnyilatkozása a szervezet folyamatainak, mint az, ha ugyanazon ember az ő jótevőjéért életét kocz- káztatja. Az elmegyógyász azt fogja mondani, hogy ily felindulások, ily kitörések ellen csak avval lehetett volna megóvni az illetőt, ha a felindulás külső oka elháríttatott volna, azaz, ha a felesége öt meg nem csalja. Az elmegyógyász számára nincs ok gyógyításra, tehát nincs elmezavar. A büntetőjog ellenben ugyanezen esetben azt constatálja, hogy a tettes elméje a cselekvény elkövetésekor meg volt zavarva. A büntetőjog itt a lélekállapot- nak a rendestől való lényeges eltérését abban találja, hogy a tettes oly rendkívüli körülmények közé jutott, a melyek közt nem érezhetett és gondolkozhatott úgy, mint a normális emberek. A büntetőjog számára itt hiányzik a büntetendőség, és az ítélet azt constatálja, hogy az a tett, a melyet említettem, 64
