Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
9: «az elmetehetség ideiglenes, múló megzavartságában lett elkövetve».1 Az elmebetegség kétféle fogalmának egymástól való eltérése legjobban kitűnik abból, hogy mi képezi az elmebetegség fokának mérvét az egyik és másik tudományban. A büntető rendszer akkor engedi el a büntetést, ha az elmebetegség oly fokú, hogy az a szabad akarati elhatározást kizárja, azaz az elmebetegség fokát azon méri, hogy mennyire képes az a szabad akarat megszüntetésére. A psychiatria szerint ellenben az elmebetegség fokának mérve az, hogy agyszervezet mennyire abnormis és a psychiatria a szabad elhatározási képességet, mint mérvet részint nem ismeri, részint el nem ismeri. A szabad akarat leghatározottabb tagadása alapelvét képezi a psychológia és psychiatria egész nagy iskoláinak és így ezekre nézve az a kérdés, hogy valamely elmebetegség oly fokú-e, hogy az a szabad akarati elhatározást kizárta-e, az ő tudományuk szempontjából egészen értelem nélküli. Azok a psychiaterek pedig, a kik az akarat szabadságát nem tagadják, idegennek tekintik ezt a kérdést az ő szaktudományuktól. így dr. Salgó szerint «az agy élettana nem állítja az akarat szabadságát, és az agy kórtana nem tagadhatja».2 Krafft- Ebing pedig, az ő nagy, 700 lapnál többet tartalmazó psychia- trikus tankönyvének 3 nem is egész egy lapját szenteli azon zavarok leírásának, a melyeket az elmebetegség az akarat szabad elhatározásában okoz, és itt is idézőjelbe teszi a «szabad» szót, nyilván arra akarván ez által utalni, hogy az akarat szabadságának fogalma a psychiatriától idegen.4 1 Az esetet, a melyre itt hivatkozás történik, lásd Márkus Dezső, Felsőbíróságaink elvi határozatai, II. köt. 530, lap. E határozat azonban nem áll egyedül a büntetőjog irodalmában. 2 Dr. Salgó Jakab, Az elmekórtan tankönyve, 8. lap. 3 Lehrbuch der Psychiatrie, 3. Auflage, 1888. 4 Törvényszéki elmekórtanában Krafft-Ebing már szükségesnek tartja az akaratszabadság kérdését is tárgyalni. «Az emberi akaratszabadság, — fájdalom — nem az anyagnak tulajdonsága, hanem az anyag működési tevékenységi sorozatának összműködési eredménye» mondja itt. (Törvényszéki Elmekórtan, fordította dr. Schwartzer Ottó, 18. lap.) Előttem azonban úgy látszik, hogy az akaratszabadság ezen meghatározása csak ad шит delphini t. i. a büntetőjog számára készült, a melynek Krafft-Ebing nézete szerint talán nincs szüksége természettudományilag 65
