Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
7 folyton táguló fogalma szerint elmebetegeknek tekintendők, a büntetés alól mentesítendők volnának. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha az eseteket concretebb alakjukban tekintjük. A psychiatria szerint például elmebetegség jele lehet az, ha valaki a közönséges élet megszokott cselekvé- nyeitől indokolatlanul irtózik, vagy ezeket a cselekvényeket szokatlan módon végzi, míg a büntetőjogi felfogás szerint ez csak kiilönczködés. A psychiatria szerint, illetve azon psychiaterek szerint, a kik ezt mint elmebetegségi formát elismerik, elme- betegség a moral insanity, az erkölcsi elmezavar, t. i. oly lélek- állapot, a melyben az erkölcsi tilalom képzetei hatástalanok a cselekvő lelkére, a mit a büntetőjogi felfogás gonoszságnak és nem elmebetegségnek minősít. Végre a psychiatria szerint elme- betegséget képeznek a pervers nemi ösztön oly nyilvánulásai, a mit a büntetőjogi felfogás nem elmebetegségnek, hanem perver- sitásnak tekint. Az első szembeötlő különbség a psychiatricus és büntetőjogi felfogás közt tehát az. hogy más köre az eseteknek tartozik az elmebetegség psychiatricus fogalma ala, mint a mely az elme- betegség büntetőjogi fogalmát képezi. A fogalmak köreinek ezen egymástól való eltérése különben szükségképi következménye annak, hogy az egyik tudomány más szempontból kutatja a fogalmat, mint a másik. A psychiatria a gyógyítás szempontjából tekinti az elme- betegséget, és gyógyítandónak tekint mindenkit, a kinél agymü- ködési rendellenességet észlel, a büntetőjog ellenben a büntetés szempontjából tekinti azt, és csak azt tekinti elmebetegnek, a kinek lelki működés abnormitása a büntetés kiszabását igazságtalanná tenné. A psychiater elmebetegségnek tekint valamely kóros nemi ösztönt és elmebetegségi tünetnek annak nyilvánulá- sát, mert az rendellenes agyműködés folyománya, a büntető rendszer ellenben ugyanezt bűncselekvénynek tekinti, mert igazságosnak találja azt büntetni. A psychiater az agyműködés kisebb rendellenességeit is elmebetegségnek tekinti, mert a kisebb rendellenesség épúgy gyógyítandó, mint a nagyobb, míg ellenben a büntető rendszer az elmeműködésnek a normálistól való kisebb eltéréseit esetleg nem tekinti olyanoknak, a melyek a büntetés kiszabását igazságtalanná tennék. A psychiater akkor, mikor 63
