Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
6 betegség kérdésének megállapítása végett szakértőkhöz forduljon. Világos azonban, hogy ezen gyakorlat nem jelenti a büntetőrendszer idevágó alapelveinek megváltozását, hanem csupán annak elismerését, hogy a büntetőrendszer elvei szerint felfogott elmebetegség ténye szakértőileg constatáltassék. A psychiatriának az elmebetegségről való alapfogalma ugyanazon tapasztalati tényből indult ki, mint a büntetőjog, hogy t. i. vannak emberek, a kiknek egész lelki világa más, mint a normalis embereké. E fogalom azonban a psycliiatria fejlődésének folyamán nagyon módosult. Az elmebetegségek megfigyelése útján ugyanis nemcsak azon irányban bővült a psychiatria tudománya, hogy az egyes elmekóralakokat jobban megismerték, hanem abban is, hogy mindig több és több abnormis lelki folyamatnak constatálták a prima facie elmebetegségként feltűnő állapotokkal való rokonságát. A psychiatria fejlődése tehát nemcsak az irányban haladt, hogy constatálták az elmebetegség fenfor- gását oly esetekben is, a melyek a laikus előtt normalis lélek- állapotként tűnnek fel, hanem abban is, hogy felismerték az elmebetegségeknek kevésbbé qualificált, a normalis lelki folyamatoktól kevésbbé eltérő kóralakjait, és az ezek és a normalis lelkiállapot között levő átmeneti kóralakokat is. Ezen fejlődés következtében a psychiatriának az elmebetegségről való fogalma lényegesen átalakult. A fejlődés kezdetén az elmebetegséget egy a normálistól toto coelo eltérő lélekállapotnak tartották, a melyről azt hitték, hogy annak minden irányú nyilvánulása másl mint az egészséges léleké. Ma ellenben a lelki abnormitásoknak sokkal kisebb mérvét és sokkal nagyobb körét tekintik az elmebetegségek csoportjába tartozónak, és úgy fogják fel az elmebetegség legnagyobb fokát is, hogy az csak fokozatilag és átmenetileg különbözik az ép elmének tekintett lélekállapottól. A psychiatria ezen fejlődését, az elmebetegség fogalmának ezen megváltozását nem követte a büntetőjogi fogalom hasonló megváltozása. A büntető biróságok megtanulták és elismerik azt, hogy vannak az elmebetegségnek oly alakjai is, a melyeket a nemszakértő felismerni képtelen, és a melyeket a psychiatria segélyével kell felismerniök, de a büntető rendszer alapelve nem változott meg azon irányban, hogy mindazok, a kik a psychiatriának 62
