Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]

5

enyhítő körülményül elfogadni azt, a mit a szakértő annak mondott, vagy csak enyhítő körülményt lát ott, a hol a szakértő beszámíthatatlanságot állapított meg. Némelykor nem tekinti a biró magára nézve irányadónak azt, a mit a szakértő az akarat szabadsága felől mondott, sőt olykor még azt a részét is felülbírálja a szakvéleménynek, a mely az elmebetegséget állapítja meg.

Ezen általánosan észlelt bajokon némelyek avval vélnek segíthetni, ha a biró és a szakértő feladatait egymástól úgy határolják el, hogy a szakértő csak arra nyilatkozzék, hogy fenforog-e az elmebetegség, és ezt a szakértői nyilatkozatot a biró magára nézve döntőnek tekintse.

A kérdésnek ezen elhatárolása helyes, de nem elégséges a zavarok megszüntetésére, mert azok nem a kérdések helytelen feltevési módjából, hanem mélyebb okból származnak. Nézetem szerint úgy áll a dolog, hogy a helyesen értelmezett büntetőjog értelmében az elmebetegség fogalma más az elmegyógyász szakértő és más a jogász biró számára, azaz más az elmebetegség fogalma a psychiatriábanmint a büntetőjogban* és ennek világos fel nem ismerése, illetve a psychiatricus fogalomnak a büntetőjogival való összezavarása volt oka az általánosan érzett incon- venientiáknak.

Az elmebetegség büntetőjogi fogalma azon alapul, hogy az elmebetegek egészen máskép éreznek, máskép gondolkoznak és máskép cselekesznek, mint a normalis emberek, hogy az ezek által elkövetett büncselekvények nem azon büntetendő gonoszságból származnak, mint a normális embereknél, és hogy azért őket büntetni igazságos nem volna. Az elmebetegség ezen fogalma sokáig annyira egyszerűnek és világosnak látszott, hogy a bíróságok az elmebetegség fenforgását minden szakértő megkérdezése nélkül döntötték el. Csak akkor, a mikor a psychiatria igazságainak elterjedése folytán a bírák belátták, hogy vannak oly elmebetegek is, a kik a nem-szakértő előtt épeszűeknek látszanak, terjedt el az a meggyőződés, hogy a bíróság az elme* A büntető törvény 76. §-a nem az elmebetegséget, hanem «az elmetehetség megzavart voltát» említi, a mi azonban az «elmebetegség» kifejezéssel mindig egyértelműnek vétetik.

61