Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
20 időnkénti öntudatlansági állapot okkal jár.Természetes, hogy mindannak daczára a biró az orvosi véleménynyel úgy tehet, a mint ő akarja, és múltkori igénytelen felszólalásom alkalmával nem is említettem egyszer sem azt, hogy a biró mit tegyen és mit nem az orvosi véleménynyel. Én nem az ellen szólaltam fel, hogy esetleg daczára annak, hogy az orvos által az elmebetegség kimondatott valakire, a biró azt mégis elitéli, avagy megfordítva; a biró azt teheti, a mi neki tetszik, úgy a mint teheti ezt más szakvéleménynyel. A mi ellen én felszólaltam, az az volt, hogy a jogi képviselő az orvosi véleményt ne birálgassa és ne vigyen bele mást, és ne is vonjon abból más következtetéseket; mint a milyeneket lehet; és talán az ügyre nézve sem üdvös, ha a biró a vélemény taglalásába bocsátkozván, újabb és neki idegen fejtegetéseket visz bele. Vegyünk egy konkret példát, a mit a múltkor csak jeleztem. Egy nemrég lefolyt perben történt — nem keresem: jól-e, helyesen-e, avagy nem — hogy az orvosi vélemény azt mondotta valakire, hogy az születésétől fogva, gyengeelméjű egyén és mint ilyen, nem végrendelkezhetett. A törvényszék elnöke az esküdtek kitanitásában fejtegette azt, hogy igen is, ez az ember tényleg gyengeelméjű, hanem ez nem zárja ki azt, hogy az illető ne rendelkezhessék vagyona felett, mert, úgymond, látjuk igen gyakran és láttuk ebben az esetben, hogy ezen gyengeelméjű egyén a társadalomban bizonyos rangot vitt és nagy vagyont kezelhetett. Tehát figyelmeztette az esküdteket, hogy ne vegyék az elmegyengeséget elmezavarnak. Nyilván ösz- szetévesztette ő a gyengeelméjűséget a korlátoltsággal, a mi egymástól eltérő fogalom, mert az utóbbinak megitélése nem tartozik az elmegyógyászra, mig az elme gyöngeségé igen. Vagy a másik eset: melyben egy, az orvosok által is konstatált üldöztetési téveszmékkel éveken át bajlódó emberről volt szó, ki ebből kifolyólag oly végrendeletet csinált, hogy képzelt üldözőit: családja tagjait kizárta az örökségből és vagyonát idegenekre hagyta. Ezen esetben a bíróság azon nézetben volt, hogy ezen üldözési nyilatkozatok a beteg részéről talán nem voltak kórosak, talán megfeleltek a valóságnak. Természetes, hogy mikor az elmegyógyász azt mondja, hogy ezen nyilatkozatok ezen és ezen okokból kórosak, ezen természetük világosan kimutatható, akkor annak felülbírálása a 38
