Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
ii élethivatását. E szabad időközöket azelőtt az egészséges állapottal azonosították, s magát az epilepsziát csak időnként visszatérő, múló elmezavarnak tekintették; ma azonban már azt tartják a szakértők, hogy a nehézkóros beteg rohamközti állapotban sem egészséges, hanem a rohamok alapját képező kóros folyamat állandó hatása alatt van. Ha tehát egy nehézkóros egyén büntetendő cselekményt követ el, s az elmeorvos megfigyelése alá kerül: ez, tudományának mai állása szerint ki fogja mondani, hogy a vizsgált egyén elmebeteg, egyszersmind azonban, a lehetőséghez képest, meghatározza, hogy az illető a roham alatt, а ргаэ- vagy postepilep- tikus állapotban, vagy a szabad időközben cselekedett-e. Ebből azután, s a nehézkóros egyén viselkedéséből eléggé tájékozhatja magát a bíróság az iránt, vájjon oly fokú volt e az elmezavar, hogy vádlott e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Ha azt találja, hogy az elmebaj a tett idejében nem volt ily fokú: ez esetben beszámítja neki a cselekményt, habár az elmeorvos a krónikus elmebaj létezését megállapította is. És ezzel legkevésbé sem derogál a szakértőnek, mert hisz ez nem nyilatkozott az iránt, hogy vádlottnak a cselekmény be nem számítható, — viszont a bíróság nem mondta ki ítéletével azt, hogy az elmeorvos által megállapított krónikus elmebaj nem forog fenn. Ilyen természetű elmebetegség az úgynevezett zyklikus elmezavar is, mely a búskomorság és mánia összeolvadásából áll elő. E betegségnél a melancholia lassú lefolyása után egy látszólagos, normalis hangulat áll be, az úgynevezett intervallum. Ebből fokozatos emelkedéssel fejlődik a maniakális állapot, melynek lefolyása után szintén egy intervallum, ezután pedig ismét a melancholikus állapot következik. Az elmeorvos itt is meg fogja állapítani a krónikus elmebajt, habár vádlott az intervallaris idő alatt követte el a cselekményt, midőn a kóros tünetek csaknem egészen elmosódtak, a bíróság pedig esetleg kimondja a bűnösséget, ha a körülményekből arról győződik meg, hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor akaratának szabad elhatározási képességével bírt. Ez a néhány példa, úgy hiszem, elég világossá teszi, hogy minő jelentősége van annak, ha az elmezavar megállapítása, 32
