Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
8 Más esetekben efféle szakértői véleményekkel találkoztam: vádlottnál a gyermekágyi állapotból származó őrjöngés lehetősége fenforgott, miáltal szabad elhatározási képességében meg volt zavarva (Bj. T. VIII. 171. 1.); vádlott a cselekmény elkövetésekor akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt (XI. 87.); vádlott a cselekményt idült borszeszmérgezés befolyása alatt szabad akarata elhatározásának korlátozása mellett követte el (XY. 34.); fenforog annak lehetősége, hogy vádlott a gyújtogatást nehéz, kóros állapotát megelőző vagy követő időszakos elmezavarban vitte véghez (37.); vádlott a szívbaj következtében beállott rohama alatt beszámítást kizáró állapotban volt (XX. 161.) stb. Látjuk ezekből, hogy az orvosi vélemények folyvást a beszámítás, s az akarat szabad elhatározási képességének problémáival foglalkoznak, s midőn e téren nem merik határozottan azt állítani, hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor beszámítási képességgel nem bírt: ahhoz a kisegítőhöz folyamodnak, hogy az illetőnek beszámítási képessége korlátozva volt, sőt ezen a czimen némely szakértő a 92. §. alkalmazását is javasolja. IV. Ezzel a gyakorlattal szemben legyen szabad mindenekelőtt a korlátolt beszámíthatás tanáról véleményemet előadni. A beszámítás általános szempontból nem más, mint a tettes felelőssé tétele az általa elkövetett cselekményért, — vagyis: bírói megállapítása annak, hogy a bűntett elkövetője emiatt megbüntethető. A beszámítás tehát egyértelmű a büntethetőséggel ; s minthogy a büntethetőség csak egy lehet abban az értelemben, hogy a cselekmény a tettesnek beszámítható vagy be nem számítható : ennélfogva e tekintetben további fokozatokat felállítani nem lehet. Ebből az oszthatatlanságból azonban nem következik, hogy midőn a tettesnek beszámítható a cselekmény, de az illetőnek kora, lelki állapota vagy más egyéni viszonyai a büntetés kisebb mértékének alkalmazását teszik szükségessé: ez az igazságos retribuczió elvei szerint meg ne történhessék, a mint pl. а ВТК. 85. §-a által meg is történt. E végett azonban nem szükséges a korlátolt beszámítás tanához folyamodni. E tan, mint láttuk, magában véve ellentmondó és képtelen. Vagy büntethető a tettes cselekményéért a!G
