Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
9 vagy nem. Mihelyt a kérdés az előbbi irányban tisztán áll: ezzel a beszámíthatóság kérdése is el van döntve, s így arról, mint korlátolt beszámíthatóságról többé nem lehet szó, hanem legfeljebb csak az lehet kérdés tárgya, hogy minő mértékben szabas- sék ki a büntetés. így áll a beszámítás kérdése a jogász előtt. Ha tehát a szakértő pl. oly véleményt terjeszt a bíróság elé, hogy vádlottnál degenerativ tünetek mutathatók ki, s hogy ennélfogva beszámítási képessége a tett idejében felfüggesztve ugyan nem, de nagy mértékben korlátozva volt: rossz néven lehet-e venni ily esetben a hivatása magaslatán álló bírótól, ha ezt a véleményt egyszerűen mellőzi, s a kimutatható degenerativ tüneteket egyéb jelenségekkel összevetve, a szakértő által korlátolt beszámítliatásu- nak (tehát büntetendőnek) mondott egyént a vád alól felmenti. De nemcsak a korlátolt beszámíthatóság, mely a kombina- czióból feltétlenül kizárandó, hanem maga a beszámítás kérdése is olyan, a melyhez az orvos-szakértőnek semmi köze. A beszámítás a büntetőjogi felelősség kérdése. A beszámíthatóság eldöntésében tehát már jogi Ítélet rejlik, a mely e szerint mindenkor csak jogászi, illetőleg bírói mérlegelésnek lehet eredménye. Az elmeorvos azonban nem jogász és nem biró. Az ő tudománya az orvosi és a természettudomány, a mely csak a betegségek felismerésére s a betegség okainak megállapítására, esetleg eltávolítására vezet, de nem nyújt útbaigazítás az iránt, hogy mennyiben vonható büntetőjogi beszámítás alá a beteg egyén. f Épp így ki van zárva az orvos-szakértő kognicziójából az akarat szabad elhatározási képessége is. Az akarat fogalmának meghatározására, s az elhatározási képesség felismerésére szintén elégtelen az orvosi vizsgálat módszere. Ez is csak olyan kérdés tehát, a melyre a törvényszék fóruma elé került esetekben csupán a bíróság van hivatva válaszolni. Tényleg azonban nem így történik a dolog, mert a szakértő főgondja a mai gyakorlat szerint annak megállapítása, vájjon akarata és szabad elhatározási képessége birtokában volt-e vádlott akkor, mikor a büntetendő cselekményt elkövette. A szakértő tehát jelenleg rendszerint belenyúl a bíróság hatáskörébe, s úgyszólván anticzipálja az ítéletet. Vájjon csodál27
