Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
7 Az ilyen kérdés természetesen nagyon kényelmes pozicziót nyújt a szakértőnek. Mert hiszen mi az, a minek lehetősége emberi számítás szerint ki van zárva? Az elmetehetség zavart- eága kétes esetekben bizonyosan nem ilyen lehetőség. A szakértő tehát éppen a legkritikusabb esetekben nagyon könnyen megoldhatná feladatát azzal a válaszszal, hogy a kérdésben feltett lehetőség nincs kizárva. Azonban világos, hogy az ily kérdés, s az arra adott felelet inkább csak megkerülése, mint megoldása a felmerült kétségnek. Mert hisz a bíróságnak nem azt kell tudnia, hogy adott esetben minek a lehetősége nincs kizárva, hanem azt, hogy mi az emberileg, az orvosi és a jogtudomány által megállapítható valóság. A kérdés feltevésének ily kivételes aberracziójától tehát eltekinthetünk. A gyakorlat szabályként az, hogy az elmeorvos vagy csupán általános felhívást kap vádlott elmeállapotának megvizsgálására, s az iránt véleményének előterjesztésére, vagy azt a kérdést intézi hozzá a bíróság, hogy ép elmével vagy elmezavarban cselekedett-e vádlott, s hogy ennélfogva beszámítható-e neki a terhére rótt bűntett vagy nem. Az ilyen kérdésre már nem felelhet kitérően a szakértő, de igenis kitérjeszkedhetik és ki is terjeszkedik oly dolgokra, a melyek tudományának körét már jóval túlhaladják. Csak néhány példát idézek ama szakértői vélemények közül, a melyek büntető bíróságaink legújabb gyakorlatában előfordultak, s még ma is napirenden vannak. Az ismert Pribil esetben például az egyik szakértő kimondotta, hogy vádlott nem elmebeteg és így beszámítási képességgel bírt és bír, nagyfokú terhessége azonban oly lelkiállapotot idézett nála elő, mely úgy a szabad mérlegelést, mint a szabad akarást, tehát mindkét oldalról a beszámítási képességet korlátozta. Egy másik szakértő pedig ugyanez ügyben kijelentette, hogy vádlottnál öröklési dispoziczió mutatható ki degenerátiv tünetekkel, s hogy ennélfogva beszámítási képessége a tett elkövetésekor felfüggesztettnek ugyan nem mondható, de korlátozva volt.* * A Pribil esethez: Dr. Fayer Lászlótól (Budapest 1888.). áj
