Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
13 komolyan kell, hogy foglalkozzunk annak egyéniségével és a legbehatóbban kell bonczolgatnunk annak lelki állapotát. Ilyen esetekben az idevágó elmekórtani tapasztalatok egész tömegével és a kórtani vizsgálódások egész súlyával fogjuk mérlegelni az egyes eseteket és az egész kérdés felölelésével mondunk ítéletet. Természetes, hogy az ilyen vélemény nem állhat meg a vádlott egy cselekményénél, bármilyen feltűnő és érthetetlen legyen is az, hanem a kóros állapot többi, jogilag mellékes, de szakorvosi szempontból döntő tüneteire is ki fog terjeszkedni. Mert a psy- chiatriai elbírálás alá eső kényszerképzet sem fejlődik egyszerre és váratlanul és nem áll a különben ép elmebeli folyamatok közepette egyedül, mint a szervezetbe belejutott idegen test, hanem egy általánosabb kóros állapot vagy legalább egy ilyenre súlyosan hajlamosított talajból fejlődik és hangulatbeli, valamint egyéb kóros tünetek, nevezetesen szorongási érzésekkel, de kimutatható physikalis tünetek kíséretében is nyilvánul. Magnón egyik és eléggé meg sem becsülhető tudományos érdeme, hogy az ide tartozó kóros tüneteket összefoglalta, azonos jellegét hangsúlyozta és közös eredetükre határozottan rámutatott, Igen fontos annak kimutatása, hogy ezen kényszermozgások és kényszercselekedetek mindig csak a súlyosan prsedisponált központi idegrendszer talajában burjánzanak. Ezen prsedispositiót egy esetben az átöröklés, más esetben a magzatnak születése előtt lefolyt agybántalma, egy harmadik esetben a legfiatalabb korban átszenvedett cerebralis súlyos betegség vagy később szerzett agybeli elfajulás teremti, de mindenkor csak ilyen idegrendszerbelileg elfajult egyéneknél észleljük a kényszercselekmények számtalan megjelenési formáit: az arithmomaniát, agoraphobiát, onomato- maniát, a «délire du doute»-ot és a «délire du toucher»-t. Szóval mindazokat a betegeket, kiket Morei «impulsifs lucides» elnevezés alatt mint az elmebetegek egy külön csoportját leírt, egy közös vonás jellemzi és ez a központi idegrendszer elfajulása mint a kóros állapotnak alapokra. Ezek közé kell számítani a dipsoma- nikus betegeket, valamint a nemi tévengésekben szenvedők minden faját az ú. n. exhibitionistákat, a nélkül természetesen, hogy ezen betegek számára egy külön psychopathologia seuxailist állítanánk, mint a mely nem létezik. Az ilyen kényszerképzetekből eredt egyes cselekmény, valamint bármilyen rejtélyes és physio13
