Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
14 logice megfoghatatlan legyen is az, magába véve soha sem bizonyíthatja, hogy a véleményezendő egyén elmebeteg. Soha sem szabad elfelejteni, hogy egyetlen kóros tünet még nem jelent kóros állapotot és hogy valamely föltűnő psychikai tünet voltát csak úgy tudjuk kimutatni egész megbízható valóságában, ha az alapállapotot ismerjük, melynek egy részét képezi az a tünet. Hogy milyen nehézségekbe ütközhet a kényszerképzet és az abból folyó kényszermozgás kóros lényegének kimutatása, az kiviláglik abból, hogy tulajdonképen olyan tünettel állunk szemben, mely a beteg részéről is helyes kritika tárgyát képezi, melyet az egész idegenszerűségében, logikátlanságában, szóval kóros mivoltában fölismer és elbírál, de a melynek hatása alól magát kivonni képtelen. És ebben különbözik ezen kínos állapot, az obsessió, azoktól a hasonló tünetektől, melyek már elmekóros állapotok lefolyásában fölmerülnek, de mint azoknak kisebb jelentőségű melléktünetei külön vizsgálat alá nem kerülnek. így pl. hallucziná- tiók vagy hypochondriás téveszmék direct hatása alatt kényszer- mozgások elég sűrűn lépnek föl, de ezekben az esetekben nem a kényszermozgásokra fektetjük a fősulyt, hanem azok kóros rugóira, a káprázatokra vagy téveszmékre. Ha kétes elmeállapotokról van szó, akkor lehetetlen, hogy az imbecillitás kérdése föl ne merüljön. Az imbecillitás, a kóros elmegyöngeség forensikus jelentősége mellett a többi elmebajoké úgy intensitásra mint extensitásra nézve eltörpül. Ezen jelentőségének súlya egyaránt nagy, akár a fölmerülő esetek számát tekintjük, akár pedig az elbírálás esélyeit. Az esetek számát véve, nincs kóros elmeállapot, mely oly nagy mértékben provokálná a a törvényszéki elbírálást. És ennek oka csak részben rejlik abban, hogy a gyöngeelméjüség a gyakoribb elmekóros állapotok közé számit. Főoka az, hogy az elmegyöngeség természeténél fogva közbotrányos és közveszélyes és nyilvánulásai oly téren játszódnak le, melyen a konfliktusok ki nem kerülhetők. Alkalmam lesz fejtegetéseim folyamán kimutatni azt, hogy ez imbecillitás pa- thognomonikus tünetei csak a legmagasabb és legkomplikáltabb szellemi folyamatok kiváltási módozataiban nyilvánulnak, ott azonban rendesen. Az pedig, hogy a kóros gyöngeelméjüséget a kétes elmeállapotok közé soroztam, szintén abban találja magyarázatát, hogy mint kóros állapot pro foro nehezen kimutat14
