Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)

Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]

A gazdasági életnek azon rendkívüli fejlődése, mely hazánkban az utolsó évtizedek folyama alatt a legkülönbözőbb tényezők összhatása folytán beállott, oda vezetett, hogy a hitel megvédése érdekében alkotott törvényes intézkedéseink e czélra sok tekintetben elégtelenekké váltak. Két, első tekintetre ellentétesnek látszó, de tényleg egyaránt jogosult, egyaránt fontos és összeegyeztethető nemzetgazdasági érdek: a tönk szélére jutott adós gazdasági létének megmentése egyrészt és a hitelező veszélyeztetett követelésének minél teljesebb mérvben való biztosítása másrészt, mai csödjogunkban a tényleges viszonyoknak teljesen megfelelő megoldást nem talál. A conservativ természetű jog fejlődése nem tartott lépést a gazdasági forgalom gyors növekvésével és az annak felszínén változatos alakokban megjelenő uj és gyakran bonyolódott életviszonyok szaporodásával. A kereskedelem és hitel hatalmas fellendülése sok helyütt szétrepesz- tette a csődtörvénynek talán már eredetileg is szűkre alkotott keretét és ennek tulajdonítható, ha a tényleges élet és a törvény fictiói között oly ellenmondások és a törvény szabályaiban oly hiányok és hézagok jelenkeztek, melyek a törvény revisióját és a forgalom szükségleteinek megfelelő uj intézményekkel való bővítését és kiegészítését viszautasíthatlanul követelik.

Ezen ellenmondások egyik leglényegesbike már a csőd kiindulási pontjánál mutatkozik. Mai jogunknak a büntető törvény által szentesített egyik alaptétele az, hogy az adós, mihelyt fizetésképtelenné válik, azonnal a csőd megnyitását tartozzék kérelmezni. Ámde az életben ez nem így van. Tudjuk, hogy az adós a csőd megnyitását nem a fizetésképtelenség beálltából folyó első kötelességének, hanem ellenkezőleg az utolsó lépésnek tekinti, melyet csak akkor vagy gyakran még akkor sem

1*

I.

81