Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
15 51. §. 8.: «pater potest filium suum obsidem pro se ponere»), úgy másfelől az atyának méltatlan viselkedése okul szolgált hatalmának elvesztésére. A Hármaskönyv szerint az atyának főbenjáró bűntett elkövetése miatt történt elitéltetése az atyai hatalmat megszüntette : «idem auferitur patria potestas, si pater ob aliquid crimen infidelitatis vel alias enormes excessus ... ad capitalem sententiam . . . condemnabitur» (Hk. I. tit. 56. §. 2.) és midőn a fiú atyját a vagyon megosztására kényszerítette azon okból, mert a saját vagy fia vagyonát elidegenítette vagy pusztulni engedte, őt alapos ok és nevezetes vétség híjában kegyetlenül büntette avagy vétkezni késztette (Hk. I. 53.): akkor ezzel egyidejűleg atyjának hatalma alól is felszabadult. Ily alapon csupán a jogfolytonosság elvének elismerése, ha a gyermekvédelem terén hazánk a külföld példáját követendi; nem új és idegen elveknek becsempészéséről van itt szó, kizárólag a jogtörténeti alapnak a fejlettebb és szövevényesebb életviszonyoknak megfelelő tovább építéséről és kifejlesztéséről. Jelenleg élő tételes jogunk, midőn megszüntette az atyai uralomnak utolsó elemét is, egyszersmind hűtelen lett korábbi jogunknak a gyermekek védelme tekintetében elfoglalt álláspontjához. A magyar büntető törvénykönyv az atyai hatalomnak valamely büntetés következményeként való megszűnését nem ismeri, gyámi törvényeink pedig csupán megszüntethetőnek nyilvánítják az atyai hatalmat, ha az atya gyermeke tartását és nevelését teljesen elhanyagolja, vagy erkölcsiségét vagy testi jólétét veszélyezteti. Nem lehet tagadás benne, hogy a büntető politika és általában az állami gyámkodás szempontjából ez határozott visz- szafejlődést jelez ; a korábbi imperativ rendelkezés helyébe egy a legszélesebb körű latitude-t engedélyező, tisztán discretionarius hatalomkor lépett; az atya, kinek hatalma gyermekei felett főbenjáró bűntettben történt elmarasztalása okából korábban önkényt és eo ipso, ipso facto megszűnt — auferitur patria potestas — ma büntetésének kiállása után zavartalanul folytathatja gyermekei kétes értékű nevelését, mert büntető törvényünk szerint a főbenjáró büntetésekkel egybekötött hivatalvesztésre ítélt egyén elveszti ugyan a gyámságot és gondnokságot, de megtartja atyai hatalmát, melynek gyakorlata gyámi törvényünk értelmében és a büntető törvények életbeléptetéséről rendelkező 15
