Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
24nek egy oly hiányát, mely épen a csődön kívüli megtámadásnál felette érezhetővé válhatnék. A tervezet ugyanis egyáltalán nem gondoskodott a megtámadott hitelező védelméről rosszhiszemű megtámadással szemben. Pedig ilyen eset is elképzelhető és tekintettel arra, hogy a törvény minden hézaga a kötelezettségei alól kibúvni igyekező adósnak szolgál előnyére, bizonyára a gyakorlatban sem fog hiányozni, ha a törvény e tekintetben is a szükséges rendelkezéseket nem tartalmazza. Nem szabad egyoldalulag azon szempontból kiindulni, hogy a megtámadott hitelező minden esetben rosszhiszemű, a megtámadó mindig jóhiszemű félnek tekintendő. Mód nyújtandó a megtámadott hitelezőnek arra is, hogy a megtámadó hitelező követelésének valódiságát is megvizsgálhassa és kifogás tárgyává tehesse, mert ellenkező esetben nincs kizárva az az eshetőség, hogy formailag ugyan jogerősen megítélt és végrehajtható, de tényleg koholt követelés alapján az adóssal összejátszó egyén megdönthesse a jóhiszemű hitelezőnek jogos követelése alapján szerzett zálogjogát. Megvonni a megtámadott hitelezőtől az ez irányban való védekezés lehetőségét, annyit tenne, mint kiszolgáltatni őt a rosszhiszemű adós által hamis czégér alatt megindítható megtámadási vagy — ha szabad így neveznem — visszarablási pernek. Más részről azonban a megtámadott hitelezőnek megengedni mindazon védelmi eszközök alkalmazását, melyeket az adós az ellene indított perben használhat vagy használhatott volna, megint egyértelmű volna a megtámadási jognak illuzóriussá tételével és felesleges ismétlésével azon esetleg hosszadalmas pernek, melyet a támadó hitelező követelésének ítéleti megállapítása végett már lefolytatott. Jäckel szerint (22., 23.) nem érvényesíthet a megtámadott hitelező oly kifogásokat, melyek az adós jogkörébe tartoznak, mert ezek reá nézve exceptiones de jure tertii volnának, azonban megilletik mindazon kifogások, melyeket saját jogánál fogva érvényesíthet. Ezen akadémikus megkülönböztetést, mint czélra nem vezetőt, nem helyeselhetem, mert annyira ingatag alapon nyugszik, hogy maga Jäckel is oly kifogásokat jelez a megtámadott hitelező által érvényesíthetőknek, melyek kétségtelenül az adós jogköréből vannak véve. így az adóst megillető kifogás a 102
