Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
hatom említés nélkül, hogy e silány eredmények nagyobbrészt az oly gyakori változásokon átment angol csödjognak az 1883. évi uj csődtörvény és 1890. évi novella előtti hiányos és az adós felmentését felette megkönnyítő intézkedéseire vezethetők vissza.* A javaslat (12. §.) a már ismertetett eljárás folyamán megtartandó egyességi tárgyalásra az adós személyes megjelenését feltétlenül kötelezőnek Írja elő; kivételnek még azon esetre sem adva helyt, ha az adóst súlyos betegség gátolja a megjelenésben. Semmi ok sem forog fenn arra, hogy az esetben, ha az adós ezen körülményt igazolja és a jelenlevő hitelezőknek az egyesség elfogadásához szükséges többsége a képviseletben megnyugszik, az egyességi eljárás az adós betegsége miatt fennakadást szenvedjen. Ép úgy kívánatosnak tartanám az angol csődtörvény azon rendelkezésének átvételét is, hogy az adós illetőleg képviselője az egyességi tárgyaláson a hitelezők kérdéseire az esetleg még szükséges felvilágosításokat azonnal megadni tartozik. A javaslat számos óvintézkedést tartalmaz az uj eljárással való visszaélés ellen, de nyilván csak kifelejtette, nem pedig szándékosan mellőzte annak kimondását, hogy hamis hitelezői jegyzék készítése és felhasználása szintén feljogosítsa a hitelezőt arra, hogy az egyességnek reá nézve való hatálytalanítását keresetileg kieszközölje. E hitelezői jegyzék ezen eljárásban oly fontos szerepet játszik, hogy még ezzel sem szabad beérni, hanem a hamis hitelezői jegyzek benyújtása kifejezetten büntetendő cselekménynek declarálandó. Legyen szabad ezen észrevételekre szorítkoznom azon törvényjavaslat részleteivel szemben, mely úgy alapelveiben, mint egyes intézkedéseiben a kipróbált külföldi minták felhasználását az idevágó hazai viszonyok gondos figyelembevételével tudta egyesíteni s mely hivatva lesz hazánkban az adós és a hitelezők közös érdekeinek előmozdítására, végeredményében pedig a nemzeti vagyon javára remélhetőleg szerencsés sikerrel csődön kívül is életbeléptetni azt az intézményt, mely — egy kitűnő német tudós (Kohler) szavaival élve —,• «a csődviszonyok kifejlődésére nézve a legnagyobb jelentőséggel bir és úgy szólván a csődeljárás lelkének nevezhető.» 16 * Schuster, Bürg. Rechtspflege in England, 287. 1. 94
