Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]

42 natait is, melyeket a szuverén akaratban lényegeseknek, leg­főbbeknek mondottunk, a törvényhozást, a végrehajtást és az államfői mozzanatot, mely utóbbit kormányzásnak nevezi De mi­vel funkczio és organum közt különbséget nem tesz s a kor­mányzás és végrehejtás funkcziója a miniszteri felelősség nélküli államokban, továbbá a köztársaságokban egy organum által végeztetik s mivel az államfői funkcziókat, aminő a törvényhozó szerv feloszlatása, a szentesítés vagy elnöki veto, a törvény­kezdeményezés, melyeket egyenesen kormányzatiaknak mi­nősít (II. köt. 193. 1. a) jegyz.), végrehajtási funkczióknak csakugyan nem lehet nevezni, mert hisz önálló és új akarati jel­legük nyilvánvaló, a törvényhozó funkcziók közé sorozza : ezért nem bírja azoknak úgy a törvényhozás, mint a végrehajtástól különböző természetét világosan fölismerni. Az iránt ugyanis, hogy a törvényhozás feloszlatása, a minisztérium kinevezése nem törvényhozási funkczió s hogy a szentesítés megtagadása, az elnöki veto még kevésbbé az, hosszabb bizonyítás fölösleges. Eötvös gyakorlati czélokat tartott szem előtt munkája meg­írásánál, ezért helyezett súlyt annak kimutatására, hogy az államhatalmak oly értelmű elválasztása mellett, a minőt Mon­tesquieu tanított, állam fenn nem állhat, s iparkodott azok egységének szükségét elkülönzésük daczára kimutatni, ami teljesen sikerült is neki, ezért nem gondolta, nem elemezte végig ennek a gyakorlati eredménynek a tényezőit, de hogy gondolt reá, mutatja következő passusa (II. köt. 176. lap): «Mellőzöm vitatni, mennyire tekinthetni helyesnek az állam- hatalmak fölosztását törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomra s hogy vájjon a végrehajtó hatalmat nem volna-e jobb kor­mányzó hatalomnak nevezni, s hogy e három hatalomhoz nem kellene-e még hozzáadni a királyi (az úgynevezett «pouvoir neutre», amint Constant Benjamin mondá) és a közigazgatási hatalmat?» Nevezetes Eötvös elméletében az ellentét, melyet az Mon- tesquieuével annak a czélnak tekintetében mutat, melynek az államhatalmak egysége és megoszlása szolgálni hivatva van. Montesquieu az egyéni szabadság megóvása szempontjából tartotta szükségesnek a szuverén hatalmak megosztását. Eötvös az egyéni szabadság biztosítása szemponjából követeli az állam­ai

Next

/
Oldalképek
Tartalom