Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
41 mert a törvényhozó nagy tanács, a végrehajtó pregadik, a bíráskodó negyvenes tanács, mind azonegy osztályból állott. Továbbá kiemeli azt az esetet, midőn mindenik államhatalom más polgári osztályra p. o. a törvényhozás a népre, a végrehajtás a királyra, a bíráskodás az arisztokracziára bizatik, s arra az eredményre jut, hogy a szervek szerinti teljes elkülönítés is lehetetlen, a mint Francziaország példája mutatja a múlt század végén is, a jelen század közepén is, mert a hatalmaknak Francziaor- szágban véghez vitt elválasztása folytonos tusára s végül diktatúrára vezetett. De bizonyítja ezt Eötvös más fejtegetése is (191. lap), a hol a törvényhozás és kormányzás külön egyénekre bízását tárgyalja. Miután ekként a hatalmak elválasztását lehetetlennek mondja, Eötvös a III. könyv Vili. fejezetében arra ríj érvet hoz föl abban, hogy az államkormányzás a végrehajtó hatalomhoz van kapcsolva, mert a kormányzás (mi ezt fejedelmi, államfői hatalomnak mondtuk) az állam ügyeit a törvények szerint vezérli s a hol a törvények hiányoznak, pótolja, és mint ilyen lényegileg nem különbözik a törvényhozástól s mégis egyesítve van a végrehajtással, ha pedig ezt nem így fognók föl, akkor a törvényhozó és végrehajtó hatalmakra való felosztás, mely az akaratból és annak végrehajtásából indul ki, felforgattatok. Csak az által, hogy a végrehajtó hatalom ilyen kormányzó, tehát lényegileg törvényhozó funkcziókat egyesít magában, biz- tosíttatik Eötvös szerint az akarategység az államban. «Ahol az állam törvényhozása és kormánya (szerintünk a szuverén akarat törvényhozási és végrehajtási funkcziója) külön személyekre van bízva (szerintünk külön szervek útján keletkezik), ott annak, akire a kormányzást bízzák, döntő befolyást kell adni a törvényhozásra vagy a törvényhozásnak kell tettleges befolyást adni a kormányra az által, hogy feleletre vonhassa». Eötvös tana tehát valóságban mást tartalmaz, mint amit mond, helyesebben nincs végig gondolva; ugyanis nemcsak a hatalmak egységét ismeri el, amit vitat, hanem azok szervezeti különválósának szükségét is, mert ha a hatalmak nem lennének különválva, egyiknek a másikra nem lehetne befolyása. Továbbá elismeri azoknak ugyanazon funkczionális mozza63
