Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
37 state exequente regis Angliáé 1790) foglalkozik vele, sőt a naiv Aranka is (Az ánglus és magyar igazgatás egyben vetése 1790.) a magyar nemzet szabadságát abból származtatja, hogy a «főhatalom fölsége meg vagyon osztva a király és ország között». Hogy Montesquieu tanai hazánkban is szélesb körben keltettek visszhangot, az a tény is mutatja, hogy Török Zsigmond húsz arany pályadíjat tűz ki 1790-ben annak részére, a ki Montesquieu Esprit des Lois-ját magyarra fordítja. (L. szerzőtől: A 90-es évek reformeszméi.) Martinovics Oratio ad Proceres-ében, Hajnóczynak, e kor legtisztultabb felfogású publiczistájának De Eegise Potestatis in Hungária limitibus czímü művében a Montesquieu elméletére találunk, de különösen Batthyány Alajos, a kiről Kazinczy irja, hogy igazán nagy és hatalmas szellem volt, az államélet minden részét felölelő munkája (Ad amicam aurem) a legvilágosabban tanítja annak szükségét, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom egymástól elválasztassanak, mert ha e két hatalom egy kézben egyesíttetik, oda van a köztársaság szabadsága, mert Montesquieut fordítva mondja : tyrannica etenim imperata tyrannica methodo executioni mandabuntur. A meggyőződés az államhatalmak elválasztásának szükségességéről meg van már a múlt század végén támadt politikai irodalomban, csakhogy ez elválasztásnál a bírói hatalom, melyről Montesquien is mondta, hogy «est en quelque facon nulle» tekinteten kívül marad és a tan a magyar közjogi felfogása alatt módosul. Publiczisztikánk fellendülését a múlt század végén elnyomván a beállott reakczió, a hivatalosan tanított észjogban a jelen század negyedik tizedéig fentartatik Martini három hatalma, a törvényhozó, a végrehajtó és a felügyelő — vagy mint az «Igaz Hazafi» szerzője, alkalmasint Oswald Dániel nevezi, az őrállói hatalom, azok elválasztásának kérdése pedig mellőztetik. A szabadság szellemének a 40-es években kezdődő fuvalma nyitott utat a behatóbb publiczisztikai fejtegetéseknek. Virozsil 1839-ben bővítve és kiegészítve adta ki azt a bölcseletjogi átné- zetet, a mely szerint a későbbi nádornak, István főherczegnek a bölcseleti jogot tanította s a melyben az államhatalmak elválasztásának kérdését alig érintve, a törvényhozó és végrehajtó 59
