Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
38 hatalmakat különböztette meg. Már részletesebben fejtegeti Kar- vasy az államhatalmak elválasztását s szintén felvetve a bírói hatalmat, csak a törvényhozó és kormányzó hatalmat ismeri el, utóbbiban nem egyszerűen a törvények végrehajtóját, hanem mindazokra nézve irányzóját látja, a mik törvényekkel nem rendezhetők, vagy nem rendeztettek s éles elméjüleg emeli ki, hogy a törvénykezdeményezés, a törvényhozás feloszlatása, a külügy vezetését józanul végrehajtásnak nem nevezhetni, miből folyólag a végrehajtást a kormányzó hatalom egy részének tekinti. 1848 előtti irodalmunk publiczistái közt e kérdésben leginkább kiemelkedik Benczúr János a «Szabadság és társadalmi rend elméletei» czímű, az akadémiától 1845-ben 100 aranynyal jutalmazott, 1848-ban átdolgozott alakban közzé tett munkájával. De sőt azt mondhatni, hogy irodalmunkban az állam- hatalmak megoszlásának tana oly mértékben, mint azt Benczúrnál találjuk, azóta sem tétetett publiezisztikus fejtegetések központjává. Tana alapjában ugyan Bottecktől van kölcsönözve, s így annak hibáiban szenved, de nemcsak kidolgozása, indokolása, irodalmi apparátusa által tarthat igényt önállóságra, hanem főként a következtetések által, melyeket a tanból éles ítélettel, erős logikával, Botteck ellenkező következtetései ellenére levon. E következtetések, ha gyakorlati tanácsokként fogjuk föl, hazánk akkori viszonyainak átalakítására nem voltak eléggé megérlelve, mint elméleti szempontok nem voltak eléggé indokolva, mégis kétségtelen, hogy a munka megjelenési ideje, látszólag ellentétes és részben nem népszerű szempontok melletti állásfoglalása, szerzőjének az abszolút rendszer alatti hivataloskodása és 1853-ben bekövetkezett halála magyarázhatják csak, hogy szellemi világunkból Benczúr emléke szinte kiveszett. О is törvényhozó és kormányzó hatalmat állít föl, utóbbit ugyan igazgató hatalomnak nevezi; belátja azonban, hogy a fejedelem «mindenképen valamely eléggé nem definiálható hatalmat rejt magában» s hogy a fejedelmi hatalom «felelete mentessége» által a miniszterekétől el van különítve. E két hatalom azonban eszmeileg és jogilag egy, s nem 60
