Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
31 átruházott hatalmat gyakorolnak, mint a kiben a szuverénitás osztatlanul egyesül. A német közjogi irodalom Klübertől és Are tin tői kezdve a jelen század elején, egész napjaink Íróiig, Labandig és Meyer Györgyig megegyezik abban, hogy az államhatalmak elválasztása elvetendő. Már Klüber (Öffentl. Eecht des teutschen Bundes, 4. Aufl. 100. §) kimondja, hogy az államhatalmak valóságos elválása époly hátrányos mint nehéz lenne, és hogy a monarchikus német államokban az összes államhatalomnak az államfőben kell egyesülnie. Aretin pedig (Staatsreeht d. constit. Monarchie. I. köt. 172. lap) még határozottabban hangsúlyozza, hogy csak egy államhatalom van s hogy az úgynevezett (179. 1.) államhatalmak elválasztása számtalan nehézséggel és veszélylyel járna. A politikai és bölcseleti irodalomban Kant erős állásfoglalása az államhatalmak elválasztása mellett, mely annyira ment, hogy a despotia fogalmát abban találta, el van-e választva a törvényhozó a végrehajtó hatalomtól, és ebből folyólag az olyan köztársaságot is despotiának nevezte, a hol a népgyűlés gyakorolja a törvényhozó és végrehajtó hatalmat, nem bírt az állam- hatalmak megoszlása tanának utat törni. Hegel konczepcziója, mely körvonalaiban a Steinét tartalmazza, és a törvényhozó, végrehajtó és fejedelmi hatalmat alapjában igen világosan megkülönbözteti, szóval az államhatalmak egységét és elkülönítését elvileg magában foglalja, nagyon is általánosan volt oda vetve, ennélfogva nem bírta a Montesquieu-féle tan helyes továbbfejlé- sét előmozdítani. Akik az államhatalmak elválasztását tanítják, mint Botteck vagy Zachariae, nem bírják az állam egységét kimagyarázni, nevezetesen nemzetet és kormányt mint ellentétes hatalmakat, külön személyeket állítják szembe. Utóbbi szempont uralkodik Schmitthenner felfogásán is, (Grundlinien d. Staatsrechts), a kinek törekvései az államhatalmak megkülönböztetésében arról tanúskodnak, hogy a német literatura tanácstalanságát érezte s a helyes megoldás módját homályosan sejtette; így a szuverenitás funkcziói és szervei közt látta a különbséget, de a megoldást világosan keresztül vinni nem tudta. 53
