Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
29 Constant Benjamin (Principes de Politique. Magyarul Perlakytól 1862.) kisérté meg e nehézség megoldását. Az elválasztott államhatalmak összhangzó működése szerinte csak úgy lehetséges, ha egy negyedik hatalom, a szabályozó hatalom, állít- tatik föl, a mely a másik három fölött áll, de csak rendkívüli esetekben működik, midőn a három hatalom egymással ellentétbe jut. Teendői a szentesítés vagy annak megtagadása, a szerint a mint a törvény olyat határoz, a mit végre lehet hajtani vagy nem, a parlament feloszlatása, ha az ellentét oka a parlament magatartásában van, a minisztérium elbocsátása, ha ez gátja a törvény megvalósulásának, az Ítéletek kegyelem utjáni megváltoztatása, ha a bírói hatalom a maga elzárkózottságában méltánytalan ítéleteket hozna. A Constant-féle elméletnek köszönjük az államfői hatalom kiderítését, már ő nála világos, hogy a törvényhozásnak és végrehajtásnak irányzásra van szüksége, a mi a parlament egybe- hívása és feloszlatása, a miniszterek kinevezése, a törvények és miniszteri ténykedéseknek jóváhagyása útján történik. Egy különös államfői hatalom létét érezték mindazon írók, a kik múlt században Martini s nem mint Jordens, (De Triade Politica 13. 1.) állítja, Schmalz nyomdokain a trias politikát a felügyelő, a törvényhozó és a végrehajtó hatalomból állónak határozták meg. E tan homályossága daczára sem volt kiirtható, használta a közjog (Klüber, Staatsr. d. teutsch. Bundes 100. §) a bölcseleti jog a legutóbbi időkig. (Schilling.) Schmitt- henner bírálata, melyet ellene felhoz (Grundl. d. alig. Staatsr. 294.1.) inkább igazolása. Azt állítja, hogy e felosztás alapja az a három mozzanat, a melyet egy személy bármely okos cselekvésében fellelhetni. A törvényhozó hatalom a szabad elhatározás mozzanata, a végrehajtó a cselekvésé, mely az elhatározást megvalósítja, a felügyelő hatalom pedig az elhatározásban és cselekvésben éber értelemé. Nyilvánvaló tévedés azonban, így folytatja, hatalomnak nevezni oly ténykedést, a minő öntudat és felügyelet, mikor a hatalom fogalmilag más akaratának meghatározását vagy legalább is korlátozását jelenti. Schmitthenner ez ellenvetése csak akkor lenne alapos, ha a hatalom pusztán a külső erőben állana, így a törvényben sem nyilatkoznék hatalom, mert közvetlen kényszer épúgy nincs benn mint a felügyelő 51
