Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
24 házi vagy állami magas functiókra emelt: úgy a magyar ügy védi kar nagy értékének és nagy súlyának a francziához méltó elismerését találhatja nagy Deák Ferenczünknek azon minden más dicsőséget túlszárnyaló elismerésében : hogy a vészek és viharok környezte alkotmányunk az ügyvédekben találta védelmét, oltalmát — és fenntartóját. Habár nagy hazánkfiának e megtisztelő nyilatkozata főleg a múltakat illeti, s habár a babér, a melylyel a jelenkor az érte küzdött férfiak emlékének adózik, csakis ezeket illeti meg: de azon az elhalt kitűnőségek tiszteletében van egy nagyértékű erkölcsi tanítás is, mely mint lángoszlop a múltból a jövőbe világít, s a követendő ösvény irányát — messze távolságra és egy hosszú időre kijelöli. Értékes — korához képest nagyon becses azon munkálat is, melyet ifj. Palugyay Imre 1841-ben Ügyvédek czímén irt, s melyben az ügyvédségnek az egész művelt Európában fennálló különféle szervezeteit, az ezek körül felmerült controvers kérdéseket, alapossággal és helyes felismeréssel fejtegetve: a .hazai ügyvédi karnak testületi szervezete és a szabad ügyvédség fenntartása mellett bensőleg és lelkesedéssel érvel. Fényesek és hervadhatlanok a még ma is fáradhatlan munkatársunk és kiváló jogtudósunk Tóth Lőrincz barátomnak az ügyvédi hivatás emelése körül már a negyvenes években szerzett érdemei, a kinek — hogy egyebet ne említsek — Ügyvédi állapotok czímű dolgozatát, azon kornak legjelesebb jogászati művei közé kell sorozni. Vannak tehát a magyar ügyvédségnek a szervezet kérdésében is traditíói, melyeket nem szabad elfelednünk, sőt a melyekhez való csatlakozásban s melyeknek fejlesztésében lehet feltalálni főleg ama varázserőt, mely a multat a jelennel összekötve, törekvéseinknek a históriai erőt, a társadalomban gyökeret és ezáltal consistentiát biztosít. Visszatérve tagtársunk felolvasására azon teljes elismerés kifejezése mellett, melyet annak becses tartalma megérdemel, nem fojthatom el azon megjegyzésemet: hogy midőn az ügyvédi hivatásnak jogfejlesztői, jogalkotói hatását oly élénken és annyi előszeretettel ecseteli: a hivatás tulajdonképeni rendeltetését, létezésének legfőbb talán egyedüli indokát, az ügyvédség 254
