Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
15Poroszország példája óva int. Ott a felsorolás ürügyet képezett egy nagyszámú közjogi vitának, a közigazgatási bírói hatáskörből való kirekesztésére. Ne arra szolgáljon az enumeratio, hogy darabonkint adjuk át a jog területét a bíróságnak, hanem arra, hogy ne adjunk át többet. Ha távol áll tőlünk azon gondolat, hogy a jog bírói védelme árthat a közigazgatásnak, úgy nem fogjuk kétségbeejtőn nehéznek találni a legalább megközelítőleg kimerítő enumeration mint a hogy találták azt Ausztriában. Az enumeratiónak kivitelénél nem szükséges, hogy a közigazgatási actusokat egyenkint jelöljük ki. Lehet itt bizonyos generalizálás, pl. tárgy,, czél szerinti megállapítása közigazgatási intézkedések kategóriáinak, de ez esetben a legóvatosabb szövegezés lesz szükséges. Ha már az enumerativ útat követjük, ne riasszon vissza az, hogy esetleg sok száz szakaszból álló törvényt kell hozni. Lehet ebben az anyagnak oly elrendezését eszközölni, mely mellett az áttekintés, a tájékozódás könnyű leend. Szabad legyen röviden kifejtenem azon szempontokat, melyek a felsorolás tökéletessége érdekében, szerény véleményem szerint, folyton szemelőtt lennének tartandók. Azt hiszem, nem szükséges kiemelni, hogy a felsoroló rendszer nem jelenti kizárását bizonyos elvi kiindulási pontoknak, sőt ezek fixirozása a helyes törvényalkotásnak egyenesen feltétele lészen; e nélkül a felsorolás könnyen az ötletszerű összeszedés jellegét öltene, ellentmondások és következetlenségek egész sorát tüntetné föl. Az enumeratiónak elvek uralmát kell visszatükröznie ; nincs semmi akadálya annak, hogy ezen elvek lehetőleg azon főelv folyományai legyenek, mely főelvet helyesnek ismerünk a köz- igazgatási bírói ügykör tekintetében, de melynek mint egyetlen szabálynak felállítását elégtelennek tartjuk. Ezen irányadó elvek kitűzésében lesz helye az óvatos megfontolásnak, sőt scrupulositásnak, de ha azok megállapítván habozás nélküli biztossággal lehet és kell is a közigazgatási bírói ügykörbe utalni a megfelelő eseteket. I. Első sorban szabályul kellene elfogadnunk, hogy a közigazgatási hatalom nyilvánulatai közül csak is az intézkedések és határozatok, tehát az összetes esetre eoncrét viszonyra vonatkozó hatósági actusok támadhatók meg közigazgatási bírói úton; sem 15
