Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
14 áldozatul, míg ezen bírói szokásjog megalakul, mennyire szenved ez alatt a hit a közigazgatási jog sérthetlenségében, a köz- igazgatási bíróság jogvédő képességében. Azt hiszem, tisztelt teljes-ülés, ha van mód arra, hogy ezen helyzetet jogvédelmi érdekünk feladása nélkül elkerülhetjük, úgy azt meg kell ragadnunk. El kell ejtenünk általános elvi meghatározását a közigazgatási bírói ügykörnek; el annál inkább, mert ma már bizonyos, hogy nem egy az osztrák köz- igazgatási semmitőszékhez hasonló közigazgatási főtörvényszékkel fogunk kísérletet tenni, hanem több fokú közigazgatási bírói szervezetet alkotunk. Az a mód, a mely nem tesz ki a jellemzett s különösen átmenetileg súlyos bonyodalmaknak, nehézségeknek a közigazgatási bíróság működésében, a felsoroló módszer elfogadása, törvényben meghatározása azon közigazgatási actusoknah, melyek jogsértők, illetőleg jogsértők lehetnek. Ezen módszer ellen a legsúlyosabb ellenvetés, hogy tökéletesen kimerítő nem lehet; a legtökéletesebb munka mellett is elő fog fordulni, hogy egyes jogsérelmek kimaradnak, elő fog fordulni, hogy diseretionarius actus bírói cognitio tárgyává tétetik. Törekednünk kell e hiányokat minél kisebb körre szorítani, ritka kivételekké tenni, s a mennyiben olyanokat a gyakorlati élet a törvény megalkotása után hoz felszínre, törvényhozási úton elenyésztetni. Törvényhozási úton, mert semmi esetre sem tartom megengedhetőnek, hogy általánosan felhatalmaztassék a kormány, miszerint a közigazgatási bírói ügyek sorát rendeletileg akár kiterjesztőleg, akár megszorítókig változtathassa. A később alkotandó nyilvánjogi törvényekben mindig szorgos figyelemmel kell lenni arra, hogy a végrehajtás körül felmerülhető contentiosus esetek meghatároztassanak; és a köz • igazgatási bíróságokhoz utasíttassanak. A felsoroló módszernél a külföldet ismernünk kell, úgy törvényalkotásában mint bírói gyakorlatában; ez utóbbit igen jól használhatjuk, arra, hogy számos a felsoroló módszernél is előálló controversiat megoldjunk a törvényben; nem kell kerülni azt sem, hogy esetleg magyarázó szabályok vétessenek fel abba. Semmiesetre sem vehetjük követendő például valamelyik külföldi törvényhozást az esetek számára nézve. Nem ismerünk egyet sem, mely komolyan törekedett volna kimerítő lenni..
