Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
Iá büntető intézményeinek ez szégyenfoltja, mert ily intézkedés kizár minden javítást és büntetésnek hatálytalan, de egyszersmind barbár büntetés is. A franczia büntető rendszer a csavargókat illetőleg ezen tökéletlen intézkedéseknél megállott. A koldulás büntetése az egyes súlyosító körülmények szerint változik. Oly helyeken való koldulás, hol menházak vannak (dépóts de mendicité), 3—6 hóig terjedő börtön a büntetés.1 A «dépóts de mendicité» minden lehetett, csak tulajdonképeni dologház soha — habár követelték itt a foglalkozást. Ez oly zagyvalék, mint a mai angol dologház (workhous). Eredetileg minden koldus (átlag 7000) itt kapott menedéket. E század elején is még minden letartóztatott koldus, sőt már az elhelyezésért folyamodó szegények is itt láttattak el. Csakhamar azonban helyszűke miatt egyedül aggok, munkaképtelenek, nők és gyermekek fogadtattak be.1 2 A munkaképes férfikoldusok, a büntetőtörvény értelmében kiszabott büntetésüket a közönséges börtönökben kötelesek elszenvedni. A franczia «dépóts de mendicité» czéltévesztett rendszer szüleménye, mely rendszer egyszersmind helytelenül alkalmaztatott is, mert oly elbánásban részesültek e menházak lakói, mely sokkal johb életmódot nyújtott nekik, mint milyenben a jól díjazott szorgalmas munkások részesülnek, — aztán mert valóságos fényűzést gyakorolt itt az igazgatás, mely egyébiránt a franczia igazgatás vérében fekvő gyöngeség. A legnagyobb visszaélés a munkaképes szegények felvétele volt, kik itt, F’avart de Langlade szerint, kényelmes életet éltek. Mindezen, okoknál fogva e menházak nagy részét eltörölték. Mi ily intézetekben a szigorú fegyelemre döntő súlyt fektetünk — ez azonban itt lehetőleg laza volt mindig. Látjuk tehát ezekből, hogy a dologház intézménye idegen 1 Quant aux mendiants, les articles 274 es suivants punissent de trois á six mois de prison ceux, qui sont trouvés dans des lieux pour lesquels il existe des établissements publics organisés afln d’obvier á la mendicité. Homberg. Id. m. 07. 1. 2 D’abord on у recprt tous les mendiants arrétés et merne tous les pauvres, qui demandaient á у étre admis. Bientót, faute de place, il fallut se borner aux vieillards, aux infirmes, aux femmes et aux enfants. Homberg. Id. m. 08. 1. 92
