Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
15 bíróságunk a kételynek, teljes iilési megállapodás által véget vessen. Az örökös korlátolt felelőssége is más indokkal bír előbbi, mint mostani jogunkban. Az ősiség fennállása alatt a hagyaték főalkatrészei, az ősi jószágok, csak haszonélvezetül jutottak az örökösnek; jelenleg tulajdonul kapja az öröklött értéket, de az ezen értéket meghaladó felelősséget kizárja azon körülmény, hogy az örökhagyó vagyonát nem mint egészet örökli, hanem egyes: öröklött és szerzeményi alkatrészei szerint. Zsögöd helyesen utalt arra, hogy az ági vagyon a hagyománynak egy nemét képezi. A hagyatékból ugyanis mindenekelőtt kihasítandó az öröklött vagyon, melynek netán hiányzó értékét a szerzeményből kell pótolni. Csak az, a mi az ági levonása után fenmarad, képez szerzeményi vagyont. Amaz a positiv, határozott érték, ez a határozatlan, nemleges: a mi nem öröklött, az szerzeményi. A tulajdonképeni örökös tehát a szerzeményi vagyon örököse, a ki az ági vagyont képviselő bizonyos értékkel, vagyis az értékhagyomány (legatum damnationis) egy nemével terhelve van; az ági vagyon örököse pedig hagyományosnak, s az öröklött érték utóhagyományn а к (hitbizományi helyettesítéssel átszálló vagyonnak) tekinthető, mely az illető ágbeli rokonokra, mint utóhagyományosokra, ellenkező végintézkedés hiányában átszáll. S a midőn ugyanazon személy, ági és szerzett örökségben részesül, az ági vagyon elöhagyomány (praelegatum) gyanánt tűnik fel. A hagyatéki vagyon eredete csak azon esetben nem játszik szerepet, midőn vérrokonok nem létezvén, a túlélő hitvestárs öröklik az egész vagyonban. Minden más esetben előtérbe lép a Javak eredete, s ezzel az ági vagyon legatum-szerü természete. Tisztán látjuk ezt a felszálló és az oldalági örökösödésnél. Itt a vagyon, eredetéhez képest oszlik szét; de nemcsak az apai vagy anyai ágról eredt vagyont kell szemügyre vennünk, hanem a nagyapai és nagyanyai, ős-déd-ükapai és anyai ágtól hárult értékeket is. Mert a felszálló örökösödésnél nem lévén helye a képviseletnek, a vagyon csak azon ágig száll vissza, a honnan eredt. Ha tehát van ugyan apai ágtól eredő vagyon, de nincs ezen ágbeli rokon, akkor amazt nem nyerik az apai nagyszülők vagy águk, hanem mint szerzeményt az anya, esetleg annak lesi
