Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
12 A szerzeményben volt ugyan valóságos örökösödés, törvény vagy végrendelet alapján. De a mint a szerzemény akár törvényes, akár azt csak pótló végrendeleti örökösödés útján az ivadékokra szállt, ezekre nézve már ősi örökség minőségét ölté. Ebből következik, hogy ily javak őket sem illették tulajdonul, hanem a szerző egész nemzetségét, úgy hogy ők is csak haszon- élvezők voltak. Teljes tulajdonjogra csak oly örökös tett szert, a kire az örökhagyó szerzeményi javai törvényes felszálló, vagy a törvényest nem csupán pótló végrendeleti örökösödés útján hárúltak. Mily jogokkal birtak az örökhagyó hitelezői e külömböző minőségű javakra nézve? Miután a törvény első sorban az ősi vagyon védelmét czé- lozta, az örökös az adósságokat mindenekelőtt a szerzeményi javakból tartozott kielégíteni; az ősihez csak akkor nyúlhatott, ha a keresményből nem telt. Még akkor is, ha az örökhagyó ősi javait lekötötte volt, a törvényes örökösök azon elvnél fogva, hogy az ősiek rövidségét a szerzeményből pótolni kell, a kötést megtámadhatták s a hitelezőket a szerzeményekre utalhatták, mivel ez utóbbiak, úgymond Frank, «a javak minőségét tudták, vagy legalább könnyen megtudhatták volna, sőt óvakodni és tudakozódni kötelességökben állott. Azonkívül reájuk nézve semmi külömbség, akár honnan és akár kitől nyerjenek elégtételt.» Ha ezek szerint a hitelezők, szerződés daczára is első sorban a szerzeményi javakra voltak utalva, annál inkább kellett állni e szabálynak, ha az átszálló adósságok miatt végrehajtást vezettek; merd ekkor a törvény segélyével szerezték a kielégítési alapot. Sőt az ősi jószág és a törvényes örökösök védelméből kiindulva, azt tartjuk, hogy az örökhagyó hitelezői első sorban csak azon szerzeményi javait vehették igénybe, melyek az örökösre nézve is szerzeményt képeztek és csak azután fordulhattak azon szerzemények ellen, melyek a törvénynél fogva szálltak az ivadékokra; mert ezen jószágok, az örökösök kezén, már ősiekké lettek. A mi azon kérdést illeti, hogy az örökös saját vagyonával felelős volt-e azon átszálló adósságokért, melyek az örökhagyó után maradt vagyonból ki nem teltek; ilynemű felelősség az akkori vagyon- és örökjogi rendszer által ki volt zárva. Az örö78
