Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
13 kös, a hagyaték javarészének haszontartója volt; a rendszerint csekély javakért pedig, melyeket valóságos tulajdonul nyert, azok értékén túl is felelőssé tenni, ellenkezett volna a méltá- / nyossággal. Úgy látszik, nem is került elbírálás alá ily eset. A kérdést csak Frank pendíti meg, de hozzáteszi, hogy: «élő szokás ennyire még nem haladott, de nem is haladhat, míg az ősi örökség oltalmától a törvény el nem áll.» 1848 előtti jogunk szabálya, hogy az örökös a hagyatékon túl nem felel a hagyatéki terhekért, át lett ültetve 1861 utáni jogunkba is; de valamint az ősi és az öröklött vagyon fogalma nem fedi egymást, úgy amaz elv is egészen más jelentőséggel bír most, mint az ősiség fennállása alatt. Az ősiség idejében a hagyaték, az elhunyt személy után maradt egyes, ősi és szerzeményi javakból állott; a hiányzó ősiek értékét a szerzeményből kellett pótolni. Miután a vagyon főalkatrészei ingatlanok voltak, az örökhagyó vagyona különvált tömeget képezett, mely nem vegyült össze az örökös saját vagyonával. Különösen az ősi örökség egyedileg meghatározott fideicommissum volt, melynek értéke csak akkor lépett előtérbe, midőn ahhoz tartozó tárgyak a szerzeményből voltak pótlandók. Alig tévedünk már most, ha e vagyoni rendszerből azon következtetést vonjuk le, hogy az átszálló adósságok első sorban magukból a hagyatéki tárgyakból voltak kielégítőndők, vagyis : hogy az örökös a hagyatéki terhekért, a hagyatékkal, az abban foglalt tárgyakkal (cum viribus hereditatis) volt felelős, személyesen (ad vires hereditatis) pedig csak akkor, ha egyes hagyatéki tárgyakat elidegenített vagy elzálogosított, az elidegenítési vagy zálogösszeg erejéig. Mai jogunk szerint másként áll a dolog. Az öröklött vagyon megállapításánál nem jönnek figyelembe annak egyes alkatrészei, hanem azon vagyoni összérték, mely az illető ágról átszál- lott, vagyis az öröklött javaknak a terhek levonása után fennmaradó értéké. Az öröklött vagyon fogalma tehát mindig tiszta hagyatékot tételez fel; mert ha az ági vagyon, annak értékével egyenlő vagy azt meghaladó teherrel szállott át, akkor öröklött vagyon nincs. Tovább menve: miután az öröklött vagyont meghatározott érték képviseli, ez utóbbi az örökös vagyonával egy tömeggé egyesül. De az örökös nemcsak a tiszta cselekvő érte79
