Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
42 zuk meg: a bűnvádi üldözés feladatával eo ipso összeegyeztethetetlen a tényállás elfogulatlan méltatása. A büntetendő cselekmények kinyomozására irányuló kötelezettség lehetetlenné teszi a terhelő és mentő körülmények egyforma méltatását. Üres declamatiók a bírói részrehajlatlanságról ezen psyclio- logiai conflictusban már csak azért sem használhatnak semmit, mert az elfogultság öntudatlanul jelentkezik. A nyomozó hivatalnoknak leghathatósabban szivére köthetjük a teljes pártatlanság szoros szemmeltartását; megvédhetjük őt bármely kívülről jövő befolyás ellen, de nem oltalmazhatjuk saját psychologiai elfogultságával szemben. Ama visszaéléseket, melyek a kötelességteljesítés mezébe burkolóznak, lelkiismeretes hivatalnok gyakrabban követi el mint hanyag tisztviselő. Ott, hol a hivatásban rejlik a baj kutforrása, a tisztség változtatása (bírói személy felruházása rendőri teendőkkel) nem fog semmit sem használni. Ha tehát elismerem is, hogy a vizsgálat folyamán felmerülő kényszereszközök alkalmazása megnyugvással csak bírói kezelne bízható : ezen helyes alapgondolat valóságos carricatu- ráját látom abban, hogy a vizsgalat vezetésével megbízott bíró határoz ezen kényszereszközök feltételeinek fenforgása fölött. Miután a fogság a vizsgálat könnyítésére és sikerének előmozdítására szolgál: azon személy — legyen az bírói vagy nem bírói — leghamarabb fogja a személyes szabadság megszorításának szükségét látni in concreto, ld a vizsgálat vezetésével van megbízva. Mennél lelkesebb feladata teljesítésében, annál köny- nyebben fogja scrupulusait legyőzni, melyek annak — saját felfogása szerint — útjában állanak. Azon elfogulatlanságból, melytől hivatása megfosztja, bírói állása egy parányit sem képes restituálni. Merem állítani, hogy — caderis paribus — egy aljegyző sokkal aggályosabb a vizsgálati fogság elrendelésében a kir. ügyész által teljesített nyomozat esetében, mint egy curiai biró akkor, midőn saját felelőssége alatt foganatosított vizsgálatban kell a kényszereszközök alkalmazhatósága fölött döntenie. Kérdem mindazokat, a kiknek elsőfolyamodású praxisuk volt vagy van, hogy ki szánja el magát könnyebben a vizsgálati fogság elrendelésére, illetve indítványozására, a vizsgálóbíró vagy a kir. ügyész, és vajon oly ritkák-e azon esetek, melyekben a 42
