Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
32 annali keretén belül a vizsgálati fogságot, mint önálló perjogi intézményt, tudományosan kiépítették és ama rendszeres alakba öntötték, mely mai napig a doctrina és gyakorlat elpusztíthatatlan alapját képezi. Befogadtatott az erősbödő királyság korszakában, a XIV. századtól kezdve, Francziaország büntető eljárásába, hol nem a doctrina lassan átalakító hatása (Németország, Olaszország, Magyarország !), hanem az ország déli részeiben, a legnagyobb erély- lyel és eredménynyel űzött eretneküldözés, a közvetlen szemlélet és a példa vonzó ereje által útat tört magának. Előbb Eranczia- országhan is a germán népekkel közös bizonyítási mód és vele együtt az előzetes letartóztatás vagy mint a tettenérés természetes következménye és a végrehajtásnak mintegy kezdete, vagy pedig mint tisztán a peres eljárás keresztülvitelét biztosító óvatossági intézkedés szerepelt, melynek súlyos büntettek esetén (crimes énormes) terhelt és panaszos — a nemes emberek kivitelével — egyaránt volt alávetve.1 De már a XIII. században a «prise par soupcon» tért nyitott a büntettek hivatalból való üldözésének és előkészítette a talajt a canonjogi inquisitionalis rendszer befogadására.1 2 Talán nem túlmerész azon állításom, hogy ez utóbbiban az eljárás sajátszerűségei — titokzatossága és a beismerésnek tulajdonított fontosság— szabályszerűvé tették a vizsgálati fogságot, míg az előbbiben (a prise par soupcon-nál) a vizsgálati fogság mint szabály megtörte a régibb eljárás formalismusát, terhelt kiváltságos helyzetét, a párviadal túlnyomó alkalmazását, és egyúttal megbarátkoztatta 1 «Lorsque quelqu’un en accuse un autre de monstre de trahison ou de quelque crime, que Гоп punit par la perte de la vie on d’un membre, la justice doit se saisir de Vaccuse et de Vaeeusateur et les retenir tous deux en egale prison de maniére que l’un ne sóit pás mieux traité que Г autre.» 2 V. ö. Esmein pályakoszoruzott munkáját «Histoire de la procé- dure criminelle en France,» 49. 1., ki a régibb vádrendszer bizonyítási eszközeinek ecsetelése után következőképen nyilatkozik: «Mais ce Systeme était singuliérement étroit et barbare, il dévait laisser impunis bien des crimes. Bientőt allait naitre cette idée, que le délit lése non seulement le particulier, mais encore la communauté et l’Etat; mérne avant qu’un systéme nouveau se fit jour, eile avait fait sentir sur quelques points son influence.» 32
