Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
27 lyok alkalmazásáról egy vádlottal szemben, kinek bűnössége vagy ártatlansága fölött magának a tisztitó eskü letétele, az istenítélet eredménye, a párbaj kimenetele előtt senkinek indokolt véleménye nem lehetett. Hiszen a germán eljárás és a római és kánoni per közötti legnagyobb különbség épen abban nyilvánult, hogy maga az ítélet meghozatala alkalmával vádlott bűnössége még függőben volt. A végítélet tartalma szerint bizonyítási határozat volt, és hasonlított ama modern polgári ítéletekhez, melyekben a per kimenetele a felek egyike által leteendő eskütől tétetik függővé. Itt is, ott is meghagyatik az égjük vagy másik félnek, hogy egy külső formalitás teljesítése által bizonyítson, de meghatároztatnak ama jogkövetkezmények is, melyeket a bizonyítás elmulasztása maga után von. Miután pedig a bizonyítás tartalmát képező formaszerűségek mikéntje bírói szemle által könnyen volt ellenőrizhető, az ítélet nem a bizonyítás alapján, hanem tekintettel a jövendőbeli bizonyítás eredményére kelt. De épen azért a per utolsó actusáig nem lehetett szó egy a bűnösséget legalább bizonyos fokig vélelmező baj okozásáról, és így ajégi german jog titokban elkövetett bűntett tettesének kipuhatolására vágj7 szemétének biztosítására irányuló vizsgálati fogságot nem ismert. De még a tetten ért bűnös megkötözése és bíróság elé hurczolása is, mely azonnal összeült és ítélt s ekkép az erőszak első alkalmazását a büntetés végrehajtásával egy folytatólagos actussá összeolvasztotta, csak külsőiéi] hasonlít a vizsgálati fogsághoz modern értelemben. Csak tekintetbe kell vennünk, hogy a sértett fél a tettest, ki bíróság elé hur- czolásának erőszakosan ellentállt vagy a letartóztatást szökés által iparkodott kikerülni, nyomban megölhette, és a tetten értnek megkötözése (ligare) és a régi boszurendszer közötti összefüggés önként feltolja magát. A szelidebb erkölcsök és különösen a kereszténység felvétele által háttérbe szorított magán- boszú a tettenérésnél, mely a megtorlás szükségletét nyomban kiváltja, újra feléled és régi jogába lép. Látni fogjuk, hogy a tettenérésnek mily messze kihatású processualis jelentősége van még a modern jogrendszerekben, de egy míveletlen nép primitív jogérzetével egjTenesen ellenkeznék egy hosszú és kétes kimenetelű bírósági eljárás alkalmazása ott, hol a bűnösség íenforgása és a megtorlás jogossága iránt kétség fenn nem foroghat. A bíróság, 27