Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
28 mely elé ily esetben a tettest élve vagy halva hurczolják, nem is ítél tulajdonképen, hanem csak sanctionálja a magánboszut, mely már a tettes megkötözésében, illetve megölésében nyilvánult. Már határozottabb alakot ölt a vizsgálati fogság a frank királyság megerősödésével és azon extensiv és intensiv befolyással, melyet a királyi hatalom a büntető per fejlesztésére gyakorolt. Míg a lex salica idejében a panaszos a vádlottal szemben csak a mannitió (idézés) jogával bír, és a megjelenés elmulasztása legfölebb pénzbírságot (15 solidi) von maga után, mely a tárgyalási határnaptól elmaradt panaszost is éri: addig a királyi idézés (bannitio) semmibevétele szükségszerüleg súlyosabb következményekkel jár az elmaradt terheltre nézve. A királyi biró, ki a feleket maga elé idézi, a makacskodó terheltnek vagyona, sőt személyes szabadsága fölött is rendelkezik, hogy érvényt szerezzen a király nevében kiadott parancsnak. Itt találkozunk a vizsgálati fogság első jelentkezési formájával a középkori jogrendszerekben. A királyi hatalommal kifejlődött jus honorarium legyőzi a jus civile ideális felfogását a népsouve- rainitás részesét képező polgár személyes szabadságának sérthetetlenségéről. De nemcsak a királyi idézőlevél iránti passiv engedetlenség, hanem az általános bátorlét fentartása iránti policiali.s tekintetek is közrehatnak az általunk tárgyalt jogintézmény kifejlesztésére. Mindenütt a királyság a béke és biztonság fentartása által törekszik a nemzetet kárpótolni azért, a mit polgári szabadságaiból elvont. A frank monarchiában is, különösen Nagy Károly idejében, a birodalom külső megszilárdítását követi a rendszeres közigazgatás létesítése és ennek körén belül első sorban a közbéke és bátorlét biztosítása és azt fenyegető veszélyes elemek kiirtására irányuló czéltudatos törekvés. Tudjuk, hogy országuk berendezése tekintetében a világmonarchia ábrándjaiban elmerült frank királyok a római imperatorokat minta és előkép gyanánt követték és valamint ezek helytartóik első kötelességévé tették tartományuk kitisztítását gyanús magaviseletü kétes existenciáktól: úgy a frank királyok rendeleteikben egyre utasítják grófjaikat, lierczegeiket és őrgrófjaikat, hogy az idegen és megbízhatatlan elemeket folyton éber szemmel kísérjék, «de fugitivis et peregte
