Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
26 radtak hatás nélkül a vizsgálati fogság jellegére, mely mindaddig vádlott személyének biztosítására szorítkozott. Az angol bíró ráteszi ugyan hatalmas kezét a terhelt vállára, és ügyének végleges eldöntéséig nem ereszti őt szabadon még akkor sem, ha az eljárás kedvező kimenetelét valószínűnek tartja, de azért nem él vissza terhelt személye fölötti hatalmával, hogy belőle vallomást csikarjon ki. Figyelmezteti a terheltet, hogy vallani nem tartozik, és rendszerint a tárgyalásnál a terhelő és mentő tanuknak engedi át a szót. Ama fölfogás, hogy a gyanúsított személyével szabadon lehet rendelkezni a vizsgálat érdekében; hogy a fogság igen alkalmatos arra, hogy a terhelt vallomásában rejlő bizonyítási eszköz az inquirens tetszése szerint felhasználtas- sék; mind ama visszaélések, melyek az anyagi igazság felderítésének és a tett bizonyításának azonosításából származtak, és megmételyező befolyásukat még a modern eljárásban is gyakorolják ; egy későbbi korszak találmányai. A középkori jogfejlődés első évszázadaiban, midőn a büntetési igény érvényesítése kizárólag a sértett fél feladatát képezte, és midőn másrészről a büntető per kimenetele bizonyos formai kellékek fenforgásától, illetve egy felsőbb hatalom vélelmezett beavatkozásától tétetett függővé : kényszerrendszabályok alkalmazásának a per jogérvényes eldöntése előtt sem helye sem értelme nem volt.2 Ott, hol a nemzet minden szabad tagja az állami hatalom részese gyanánt jelentkezik — mint a régi germánoknál a tacitusi korszakban — senkinek sem állhat jogában polgártársa szabadságát korlátozni mindaddig, míg ez szabályszerű döntés által aközönség kebeléből ki nem kiiszöböl- tetett. A vádelv következetes keresztülvitelében itt vádló és vádlott szabad férfiakhoz illőleg egyforma jogosítványokkal állottak egymással szemben, és a biró előtti védelem alatt az önjogú férfi személyisége szabadon érvényesülhetett. Ehhez járni, hogy oly jogrendszerben, hol a per eldöntése egy felsőbb lény elhatározásától tétetett függővé, melynek tartalma minden előrelátást kizárt, nem lehetett szó előleges kényszerrendszabá- 1 1 V. ö. Zucker, die Untersuchungshaft vom Standpunkte der österr. Strafprocessgesetzgebung. I. Abtheilung. Die historischen Grundlagen der österr. Strafprocessgesetzgebung. Prag, 1873. 84. s köv. 1. és Geyer, Lebrb. des gern, deutschen Strafprocessrechts. Leipzig, 1880. 40. s. köv. 1. 2fi
