Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
az ily eset, nem fogja senki tagadni, a ki ismeri azon példákat, a melyeket ilyen esetekre a gyakorlat felmutat. De nem ez a szempont az, melyből ellenfeleink a repressio gyengítésének vádját emelik, hanem azon általánosabb szempont, bogy a feltételes elitélés egy oly iránynak terméke, mely a büntetéseket általában kisebbíteni igyekszik, és ez által alkalmas arra, bogy a büncselekvények elkövetésének egyik leghatá- lvosabb fékét, a félelmet, csökkentse. Ez a vád súlyos, de nem jogosult. A feltételes elitélés, mint már fentebb láttuk, nem az ilyen irányhoz csatlakozó eszmék eredménye, (bár nem tagadjuk, hogy azon iránnyal is megegyez), hanem eredménye egy oly iránynak, mely a szokásszerű és az esetleges bűnösökkel való elbánás tekintetében reagál a mai irány ellen. Ez az irány egyfelől az esetleges bűnösöket megmenteni igyekszik a mai törvények azon szigorától, mely a büncselekvényben még mindig inkább az eredményű bünteti, mint az elkövetőt. Ugyanezen irány másfelől mindazokat, kik mint szokásszerű bűnösök veszedelmesek a társadalomra, erősebben akarja büntetni a mai büntetési mérvnél. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez az irány a repressio erejét általában csökkenti. Sőt ellenkezőleg. Addig, míg az esetleges és a szokásos bűnösökkel való bánásmódok közt a különbség méllyé nem válik, és addig, míg a büntető intézkedéseknél arra is kell ügyelni, hogy azok a szokásszerüvel együtt az esetleges bűnöst is túlságos súlyosan ne érintsék, nem lehet a hatályos repressio egész teljét sem remélni. Ezért látjuk, hogy az anthropologikus büntetőjog iskolája, melynél pedig erősebb repressióra egyik iskola sem törekszik, híve a feltételes elítéléseknek.1 Ezért látjuk továbbá, hogy Anglia, melyben a repressio jóval erősebb, mint a continensen, egyszersmind ugyanazon ország, mely a feltételes elítélést a legszélesebb körben engedi meg. És az első indítvány, mely Európában felszínre hozta e kérdést, Bér enger indítványa 1884-ben a franczia senatusban ezen czímet viseli: Törvényjavaslat a büntetések fokozatos súlyosbításáról visszaesés és enyhítésükről az első büncselekvény esetén.2 1 L. Garofalo, Bulletin de la Comm. Pén. Int. Livr. I. 1890. 2 Lói sur l’aggravation progressive des peines en cas de récidive et sur leur attenuation en cas de premier delit. 22 144
