Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
23 Azt hiszem, ennyi bizonyíték elég arra, hogy a repressio csökkentése az enyhe esetekben nem jár együtt a repressio csökkentésével általában. Ugyancsak a repressio hatályosságának kérdéséhez tartozik az is, a melyet Illés tagtárs úr avval vetett fel, hogy a feltételes elítélés a sértett felet nem fogja kielégíteni, és esetleg bosszúra ingerli. Ettől én nem tartok. Világos előttem, hogy a feltételes elítélést a bíró nem alkalmazhatja akkor, mikor a tettesben a károsult elleni megátalkodottságot vagy a kártérítés alóli kibu- vási törekvést észreveszi. Világosnak tartom ezt azért, mert ily esetekben a feltételes elítélés előfeltételei ipso facto megszűnnek. Arra a sértett félre pedig, ki ily körülmények fen nem forgása daczára insistál a büntetésre ott, hol a bíró azt szükségesnek nem látja, az állam, — mint ezt Fayer László tagtárs úr kifejtette,1 — tekintettel nem lehet. Ép oly kevéssé fogadható el döntő érvül az, a mit Wach1 2 mond, hogy t. i. a feltételes elítélés intézménye megbontja a bűn és büntetés szükségszerű egymásután következésének eszméjét. Lássuk ezt a hangzatos és eleg sokszor hangoztatott érvet kissé közelebbről. A tétel logikus felállítása a következő : Vagy helyes büntetést képez bizonyos büncselekvényekre a büntetés feltételes kimondása, vagy nem. Ha helyes büntetést képez, akkor helyes az is, hogy bizonyos bűncselekvények fogalmával a feltételes elítélés fogalma fűződjék össze, ha pedig nem képez helyes büntetést, akkor ez a hiba, nem pedig az, hogy a nép a feltételes elítélés gondolatát fogja fűzni azon cselekvényekhez, melyeket a törvény valóban avval büntet. Jelenthet még Wach ellenvetése egyebet is, t. i. azt, hogy a büntetéstől való félelem ébren tartása végett lehetőleg erős büntetésekkel kell fenyegetni a bűnösei ekvényeket. Nem akarom az így felállított tételnek azt vetni ellene, hogy e czél tekintetbe vétele mellett sem szabad a megérdemlőit büntetésnél nagyobbal gyakorolni a fenyegetést és hogy tehát végső sorban ekkor is az marad a kérdés, hogy elég1 Törvénytervezet a büntetés feltételes elengedéséről. Jogt. Közi. 2!*. sz. 1890. 2 A. Wach, Die Keform der Freiheitsstrafe. L. Kirchenheim i. in. is. 145
