Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]

I Г)

a fogházbüntetést volna kénytelen kiszabni, az avval járó erkölcsi sülyedéssel együtt.

A büntető rendszerek fejlődésének történetéből azt látjuk, hogy a büntetés a fejlődés első szakában csak a bosszú műve, és mérvét is csak a bosszú nagysága határozza meg. A haladás aztán abban nyilvánul, hogy azon megfontolás, hogy a büntetésnek czélt is kell követni, a bosszúnak helyes irányt adni igyekszik. így fejlődik ki azon irány, hogy a büntető rendszer mindinkább nagy súlyt helyez a cselekvény subjektiv oldalára, és kifejlődik a megkülönböztetés az esetleqes és a szokásos bűnösök közt. Ez a különbség van hivatva a büntető rendszer további fejlődésének egyik legfontosabb alapelvet képezni, és minden intézmény, mely e fejlődésnek szolgál, a haladást képviseli. A feltételes elítélés intézménye pedig mindenesetre ilyen.

Liszt* azt mondja, hogy ezen intézmény által az esetleges bűnösökkel való bánásmód kérdése legnagyobb részben meg van oldva. Liszt e véleménye azt hiszem, túlozza az intézmény hatását, de annyiban mindenesetre helyes, hogy az intézmény egy nagy lépést képez azon czél elérése felé.

De nézetem szerint a feltételes elítélés intézménye azonkívül, hogy ezen irányban a fejlődésnek egy magasabb fokát jelenti, egy más irányban megindítójává válhatik egy új fejlődésnek.

Van ugyanis számtalan olyan eset, mely nem oly egészen csekély és jelentőség nélküli, mint azok, melyeket a büntetések túlszigorának jellemzésére rendszerint példákul felhozni szoktak, de másrészről nem is elég súlyos arra, hogy a bíró abból a tettes romlottságára biztos következtetést vonhatna. Csekélyebb testi sértés, — olyanok által elkövetett kisebb lopás vagy sikkasztás, a kiket szorult helyzet vagy erősen kínálkozó alkalom, vagy a tett következményeinek meg nem gondolása vitt a tett elkövetésére, — félrészegen elkövetett kisebb btíncselekvények stb. stb. mind olyanok, melyek elkövetése daczára lehetséges, hogy a tettes minden romlottság nélkül való. Ha a bíró erről bizonyos volna, akkor bátran elbocsáthatná a tettest valami csekélyebb megfenyítéssel, és nem kellene rá kiszabni két-három havi fogházat, oly bún* Zeitschrift, IX. Band, 6. Heft.

137