Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
14 jára állni nem egyéb mint egy tágabb látkörü álláspontot egy szűkebb látkörűvel felcserélni. Csak az intézmény alapjainak és czéljainak ismerete az, mely tartalommal tölti meg a törvénynek szükségkép üresebb formuláit, és adja, — nem az utasítást, de az útmutatást a bírónak arra, hogy mely esetek képezik a- törvény alkalmazásának terét. A feltételes elítélés intézményének behozatalára irányuló törekvés nem egyéb mint küzdelem egy századok óta megszokott hiba ellen. Ez a hiba azon ránk maradt traditio, hogy a büntetéseknek a szabadságvesztés nemcsak typusa, hanem majdnem kizárólagos végrehajtási módja, mely a pénzbüntetés és halálbüntetés eseteit kivéve, egy század óta az egész vonalon alkalmaztatik. De hát indokolva van-e a szabadságvesztés büntetése mindezen esetekben ? Ha a kérdést így teszszük fel, akkor látjuk, hogy ugyanazon traditio, melynek e büntetések fennmaradását köszönjük, nem gondoskodott egyszersmind arról is, hogy azoknak mindezen esetekben való alkalmasságát kimutassa. Tudjuk, hogy a büntetőtörvény körébe ütköző kisebb súlyú cselekvények oly enyhítő körülmények közt is elkövethetők, a melyek a tettes perversitására éjien nem, vagy csak igen kevéssé mutatnak. Ezek oly csekélyek lehetnek, hogy értök a fogház szégyenével sem érdemes sújtani a tetteseket, nem hogy azon romlottsággal való érintkezésnek kitenni, mely a fogházban uralkodik. Az ilyen fajta cselekmények büntetéséül már régebben megkezdődtek a kísérletek, egyebet tenni a szabadságbüntetésnél, pl. a bírói megintést, a javító-házba való küldést, sőt Angliában a korbácsbüntetést is. Ugyan ilyen kísérletek közé sorakozik a feltételes elítélés intézménye is. Ez a bírói megintésnél, annak bármilyen formájában mindenesetre hatályosabb, és alkalmazható számos oly esetben is, melyben a bírói megintésnél erősebb büntetés látszik szükségesnek, és különösen ott, hol félni lehet attól, hogy a tettes a bírói megintést nem fogja elég komolyan venni. Alkalmazható továbbá a feltételes elítélés számos oly esetekben, melyekben a javító-intézetbe való küldés a dolog természeténél fogva ki van zárva, és melyekben mégis azokhoz hasonló indokok forognak fenn arra, hogy a fogház ne alkalmaztassék. Azaz a feltételes elítélés kiterjeszti azon kört, melyben a bíró könnyű esetekben büntetést szabhat ki, a nélkül, hogy mindjárt 136
