Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
6 Az ellenérvelést alig érdemlő érvek közé tartozik végre az, a mikor Kirchenheim azt mondja, hogy a feltételes elitélés azokra, a kik a büntetést komolyan veszik és attól valóban félnek, túlságosan kínos lesz azért, mert az a gondolat fog előttük lebegni, hogy a legkisebb hiba elkövetése esetén ki kell állniok a feltételes büntetést.1 Ha arról volna szó, hogy a büntetés feltétlen elengedése és a feltételes elitélés közt válaszszunk, akkor lehetne arról beszélni, bogy a feltételes elitélés túlságosan fog az elitéltre súlyosodni. De akkor, mikor arról van szó, hogy az elítéltnek oly büntetés engedtessék el feltételesen, mely különben feltétlenül súlyoso- dott volna rá, a feltételes büntetés túlságos súlyosságát komoly érv számba venni nem lehet. Az intézmény ellen felhozott formalis érveknek legerősebbje, melyet leghatározottabban Kirchenheim formulázott, az, hogy ezen intézmény a büntető jog alapelveivel ellenkezik. «Ez legfőbb oka — mondja Kirchenheim, — bogy az intézményt ellenzem, és ez volt oka annak, hogy ezen érvet értekezésem legelejére helyeztem.»1 2 3 Ez az ellenvetés, mely, mint Gautier találó gúnynyal mondja, «lehetetlenség volt, bőgj7 fel ne merüljön»,8 a különféle íróknál különféle alakokban fordul elő, de mindannyian megegyeznek abban, hogy evvel axiomatikus igazságot mondtak, melyet felesleges bizonyítani. Ha vizsgáljuk, hogy igaz-e az, a mit ezen ellenvetés tartalmaz, akkor mindenekelőtt avval kell tisztába jönnünk, hogy miket tekintsünk a büntető jog alapelveinek. Ezek tekintetében ugyanis távolról sem uralkodik olyan egyetértés, mint a minőre következtetni lehetne abból, hogy rájuk annyit hivatkoznak. Binding nézete szerint pl. a büntetőjog alapelve, vagy legalább is egyik alapelve, hogy «a büntető törvény nem egyéb, mint egy jogviszony alkotása és szabályozása a büntetésre jogosított és a bűnös között», és pedig úgy, hogy «az állam kötelessége a büntetést kiszabni» és «a bűnös legszemélyesebb kötelessége a rá kiszabott büntetést eltűrni».4 («Legszemélyesebb kötelessége — 1 I. m. 350. 1. 2 Kirchenheim, i. m. 350. 1. 3 A. Gáutier «A propos de la condamnation conditioimelle». 4 Binding i. m. 191. 1. 128
