Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
7 mondja az író — nyilván azért, bog}- elejét vegye azon az ő theoriájával épen nem ellenkező nézetnek, bogy a bűnös e kötelezettségét helyettes által is teljesítheti.) Ezen tételekből aztán nem is átallja az író azon belölök egészen logikusan folyó következtetéseket levonni, 1. hogy a bűnös nem akkor sérti a törvényt, mikor a bűntettet elköveti (mert hiszen akkor Binding nézete szerint csak egy jogviszonyba lép be), hanem akkor, mikor a rámért büntetést eltűrni nem akarja, és 2. hogy minden jogerős Ítéletet végre kell hajtani. Annak, a ki azt kérdi, hogy ezen elvekkel a feltételes elitélés intézménye megegyezik-e, könnyű határozott nemmel felelni. De ha valaki azt kérdi, hogy vájjon igazak-e, ezen alapelvek, akkor már nehéz lesz praecis feleletet adni. Ha igaznak azt tartjuk, a mi a helyeslés meggyőződését, nem igaznak pedig azt, a mi az evvel ellenkező meggyőződést kelti fel, akkor a Binding alapelvére sem az igaz, sem a nem igaz kategóriáját nem alkalmazhatjuk. E tételek se nem valók, se nem valótlanok, hanem tartalmatlanok és minden oly kérdés megoldásánál, mely czélszerűségi szempontból oldandó meg, közönyösek. Az tehát, hogy a feltételes elítélés intézményé ilyen büntető jogi alapelvvel ellentétben áll, mit sem bizonyít. Azért időztem kissé tovább Binding ezen elméleténél, mert csak ezen és egyéb ilyen fajú elméletek azok, melyeknek szempontjából azt lehet mondani, hogy a feltételes elitélés a büntető jog alapelveivel ellenkezik. Már azon alapelv, a melyre Kirchenheim az intézmény ellenében hivatkozik, a malum passionis pro malo actionis elve kevésbbé állja útját a feltételes elitélés intézményének, mert hiszen az épen olyan esetekben akarja kisebbíteni a malum passionis-1, a melyekben a malum actionis is kicsi. Az igaz, hogy evvel az elmélettel sem egyeztethető meg azon indokolás, hogy a feltételes elitélés már azért is szükséges, mert az elzárás több kárt okoz, mint hasznot. Ez azonban, azt liiszem, nem az intézmény hibája, hanem az elméleté. Látjuk tehát, hogy könnyű ugyan a feltételes elitélés intézményét a büntetőjog úgynevezett alapelveivel ellentétbe hozni, — csakhogy ezen alapelvek maguk olyanok, a melyek nem állják ki a kritikát. De ellentétben áll-e ez az intézmény azon alapelvekkel, melyek valóban közmeggyőződést képeznek? Erre a kérdésre .bátran nemmel felelhetünk. Nem mint a tudomány alapelvére, 129
