Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
való kényszermunka nem alkalmas pótlószere a rövid tartamú szabadságbüntetésnek.1 Az—egyesület abból indult ki, hogy a kényszermunkával az elítéltnek csak vagyonjogi s nem egyszersmind physikai vagy erköjysi személyiségét lehet sújtani, ha pedig mégis személyes biintetéssé akarjuk azt tenni: ebből szükségkép a kényszer- munka embertelen, sőt kegyetlen végrehajtása következnék be. E mellett nehézséget képez e büntetés korlátolt alkalmazhatósága is, mert alig lehet minden esetben kikényszeríteni, vagy éppen ellenőrizni a tettes hivatásának és egyéniségének megfelelő munkát. Ez csakis napszámos-munkával és csupán napszámosokkal szemben lehetséges. Ezért a kényszermunka, mint pótlóbüntetés, igen alkalmas lehet a behajthatta,n pénzbüntetés. helyettesítésére, de éppen nem való arra, hogy az mint önálló büntetés a szabadságbüntetés helyét foglalja el. Méltán hajótörést szenvedett tehát az osztrák igazságügyminiszternek a büntető javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával tett indítványa, mely szerint 2 havi fogház helyett ugyanily tartamú közmunka lett volna a büntetések sorozatába felveendő.1 1 2 A bizottság elnöke a következő példával buktatta meg a javaslatot: «A polgármester neje összevesz a járásbiró feleségével; s az előbbi valamely csekélység miatt nemsokára összeütközésbe jön a törvénynyel, mire a járásbiró őt a községben való vízhordásra ítéli.»3 Hasonló visszásság akárhányszor előfordulhatna, ha a kényszermunka önálló büntetésként szerepelne, de sohasem történhetik meg akkor, ha azt csupán a behajthatatlan pénzbüntetés surrogátumául tekintjük. E szerint a rövid tartamú szabadságbüntetés pótlása végett más büntetést kellene felállítani. Garofalo az államunk és a sér-__ tett félnek fizetendő, tehát kettős pénzbüntetést aiánlia.4 в e mellett ugyanő és mások az úgynevezett feTEeteles elítélést is 1 Dr. Baumgarten I. előadói véleményét lásd Jogi Szemle III. k. •I. sz., a berni közgyűlés tanácskozmányait u. ott. 8. sz. 2 Jogi Sz. I. k. 352. 1. :i Jogi Sz. III. k. 8. sz. 4 Jogi Sz. I. k. 188. 1. 107 7
