Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
32 kérhessen. Ez azonban néha még nem lesz, néha pedig már nem lesz helyén. Gyakran megesik, hogy az örökös csak az örökség elfogadása után győződik meg annak állapotáról, s ez őt arra indítja, hogy nem akar vele vesződni, hanem, hogy az érdekeltek igényei elől meneküljön, a hagyatékot birtokba sem veszi s gondnok kezébe kéri adni. Ezen esetet nem lehet a vagyonelkülönzés fogalma alá vonni. Az utóbbi egészen más alapgondolaton nyugszik, mást czéloz, más feltételekhez vau kötve; s evvel szemben keveset nyom a latban a bizottság azon érvelése, hogy így a gondnok-kezelés eseteit kevesbíthetjük, - - hiszen a vagyonelkülönzés is gondnok kirendeléssel jár. Lehet továbbá, hogy az örökös e lépést több évvel az örökhagyó halála után kívánja megtenni; ez esetben elkülönzésnek a javaslat szerint nincs helye. Kívánatos tehát, hogy az örökös ezen joga az elkülönzéstől függetlenül állapíttassák meg, hab®r a gondnok állása, a terhek kielégítésére stb. vonatkozó szabályok mindkét esetben lényegileg ugyanazok. A mi magát a vagyonelkülönzést illeti, annak lényege abban áll, hogy a hagyaték, a terhek kielégítésének biztosítása végett zár alá vétetik. Ha az örökös már birtokban van, akkor a hagyaték az örökös vagyonától különválasztatik; de ha még nincs birtokban, akkor az elválasztás tárgytalan, s a zárlat nem is azt, hanem a birtokbavétel megakadályozását czélozza. Ezen okokból találóbbnak látszik a «hagyatéki zárlat» elnevezés, mely nyelvünk és szólásmódunknak is inkább megfelel, mint az idegen- szerű és kissé nehézkes «vagyonelkülönzés». Az intézmény alapgondolata az örökhagyó hitelezőinek megvédése az ellen, hogy az örökös vagyonává lett hagyatéki vagyont az örökös hitelezői is igénybe vehessék. Ugyanezen eszmén alapul a zárlat megengedése akkor, ha az örökös személye nem megbízható vagy ha egyes hagyatéki tárgyakat könnyen el lehet vonni a tömegből. A javaslat az elkülönzés mindezen eseteit «az örökös viszonyaiból folyó» veszélyeztetésnek nevezi; közös ratiójuk az, hogy a hagyaték, idegen tényezők befolyása által a terhek kielégítésére szolgáló rendeltetésében ne szenvedjen csorbát. De a javaslat az elkülönzést akkor is megengedi, ha az 98
