Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
örökhagyó hitelezői, a kötelesrészre jogosítottak és a hagyományosok követelései a hagyaték cselekvő állapotát meghaladják Ennek alapeszméje más, mint a többi eseteké; rátiója az arányos kielégítés, a törvény által felállított sorrend megtartásának biztosítása. Az elkülönzés e kiterjesztése helyes; de épen az, hogy a javaslat szükségesnek látja, a most említétt czélt gondnok kinevezése által biztosítani, bizonyítja, miszerint akkor, ha elkülönzés nem kéretik, s az örökös maga elégíti ki a terheket, nem lehet őt sorrend megtartására kötelezni. Az elkülönzés elrendelését a javaslat a követelés fennállásának bizonyításán kívül veszély valószínűségének kimutatásától teszi függővé. Ez szükséges az említett esetek első csoportjánál, mert különben az elkülönzés chicane-ná fajulhatna, De a midőn az elkülönzés indokául az szolgál, hogy a hagyatéki terhek a vagyont meghaladják, fölösleges veszélyt kimutatni, mert hiszen maga ezen körülmény rejti magában azon veszélyt, hogy zárlat nélkül, val melyik érdekelt fél a többiek rovására fog fedezetet kapni. Úgyszintén veszély kimutatása nélkül kell elrendelni az elkülönzést, ha az örökös nem készít leltárt. Az okokat a leltár körüli fejtegetésünknél adtuk elő. A javaslat helyesen állapítja meg, hogy az elkülönzést kérő nem nyer zálogjogot, hanem az elkülönzés az érdekeltek összeségének javára elrendeltnek tekintendő. De érthetetlen az, hogy egyik szakasza szerint «az elkülönzés elrendelése után az örökhagyó hitelezői a hagyaték ellen a csőd elrendelését mindaddig nem kérhetik, míg az elkülönzés fel nem oldatott (427. §.);» másik szakasz értelmében pedig: «ha a hagyaték ellen csőd rendeltetik el, az elkülönzés feloldása nélkül a zárlat alá vett hagyatéki tömeg közvetlenül a csődtömegnek adandó át (429. §.).» E két rendelkezés egymást kizárván, nem tudni, vájjon elkülönzés esetén a hitelezők kérhetnek-e csődöt a hagyaték ellen vagy nem. De ha a magyarázat az lenne, hogy nem kérhetnek, akkor ez köny- nyen a jóhiszemű hitelezők kijátszására vezetne. Törvényeink szerint ugyanis a visszakövetelés, a beszámítás, a jogügyletek megtámadása más elvek szerint indul csőd esetén, mint csődön kívül. A csődtörvény hatályos eszközöket nyújt a visszaélések meggátlására, míg csődön kívül a jóhiszemű hitelező gyakran tehetetlen fog maradni oly hitelezővel szemben, a ki a vagyon99 3 33
