Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]
10 kedvét és munkaképességét az, ha az élettel közvetlen érintkezésben, esetről-esetre szemlélheti azt a jót, a mit művel, azt a hasznot, a mit a társadalomnak hajt. Valóban a jogszolgáltatásnak lehet szebb feladata is, mint a miénknek, a hol csak az úgynevezett «veszett fejszének a nyelét» s ezt is csak késedelmesen mentegetjük s az elnöknek lehet szebb feladata is, mint a számstatisztika fölötti tűnődés. A francia elnök önmaga leg- hathatósabban irtja a pereket azzal, hogy azok elejét veszi, hogy a törvényszék ügymenetét attól a sok időtrabló salaktól megtisztítja, mely nálunk a társas bn-óságokat elhalmozza. Ezt eredményezi a ré férés a code de procédure területén, a hol viszont az az elnök, a ki e hatalom gyakoilásáról lemondana s azt helyettesre áthárítaná, szánalmas szerepet játszanék környezetében.* Mennyire sajnáltam, hogy törvényhozóinkat, bitóinkat, ügyvédeinket nem varázsolhattam oda közönségnek; mert nem volt kétségem az iránt, hogy úgy mint szerény magam, párhuzamot vontak volna, e jogszolgáltatás és a mi sántikáló justitiánk között s meggyőződtek volna arról, hogy ez intézmény, milyen vívmány volna számunkra, szóbeliségünk legalkalmasabb előkészítője s — ha meg van, — biztosítéka в hogy sem elméleti, sem gyakorlati akadály nem forog fenn minálunk meghonosítása ellen. De hát az nem volt lehetséges, hogy önöket oda varázsoljam. Sikerülne legalább az, hogy mai előadásom, ez intézménynek némi képét adná, mely tájékozásukra szolgálhasson ! * Traité de Procédure. Par Garsonnet. Paris 1882. I. kötet 26. §. *Az elnökök becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy a reájuk Inzott teendőket személyesen teljesítsek.к Es Lerminier, az egyes bíró rendszerének nagy pártfogója, így nyilatkozik a référés-ről: «Néhány hónapot nem lehet töltenünk avoué irodájában, a nélkül, hogy a référés-ügyek gyakoriságát és fontosságát fel ne ismemők. Bírójuktól gyors és biztos felfogást, a jog szabatos ismeretét, mindenkor jelen emlékező tehetséget és leleme- nyességet tételeznek fel, mely azonnal helyes megoldást, rövid és világos fogalmazást nyújt. E hatáskör határozó próbája a bírónak. Egyedül, önmagára hagyatva, körülvéve a palais gyakorlati emberei által, abban a kényszerhelyzetből, hogy azonnal határozzon s indokoljon: alkalmas voltának adja bizonyítványát s Ítélet tárgya önmaga, mialatt ítélne.» 30
