Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
54 a vezetőnek alkalmas, vagy kevésbbé alkalmas voltától fiiggr bátran elmondhatni, az illető büntetési intézetben a büntetési- rendszer egész sikere. A börtönügyi szolgálat első sorban olyan egyéni tulajdonokat követel meg, a melyek az illetőnek személyiségétől függnek.. A jó efgyházigazgatónak valódi férfinak kell lenni, a szó legnemesebb értelmében. Nélkülözhetetlen nála a jellemszilárdság, a komoly lelkiismeretesség és kötelességérzet hivatásának szeretető, szilárd akaraterő, erélyesség és személyes bátorság. De ezek a fényes egyéni tulajdonságok még nem meríteneü ki minden kelléket. Ép oly nélkülözhetetlen a börtönügyi szolgálathoz a gondos, szakszerű kiképzés. Szükséges ez azért, mert a börtönügy, az utolsó évtizedben e téren beállott óriási haladás folytán, ma már külön tudományágé mely a vele hivatásszerűleg foglalkozóktól beható előtanulmányokat követel meg. Kétségtelen, hogy minden szakismeretet követelő functiót csak olyan egyén végezhet sikerrel, a ki arra a szakra különlegesen képezte magát. A börtönügyi szaknál kétszeresen áll ez a tétel. Mert a szabadságvesztés büntetés tartalmát annak mai fejlődési fokán, s a czivilizált államokban érvényben levő büntetési rendszer szerint, nem meríti ki a puszta elzárás. Ismétlem, a mit már fennebb mondottam, e büntetési nemnek, — hála a czivi- lizáczió haladásának, — magasztosabb, nemesebb czélja van a. bűntettes testi sanyargatásánál, lassú, de fokozatos megölésénél. Ma is érzékeny megtorlást kell annak képezni a bűntettessel szemben, de egyúttal feladata azt visszaadni a társadalomnak, ha nem is mint erkölcsileg megjavultat (az erkölcsi javulás beálltát ember úgy sem volna képes megállapítani), de legalább mint társadalmilag megjavultat, mint olyant, a ki a nyert okta< * 0 Az ebben kételkedőket, — a minden művelt államban kifejlődött,, roppant teijedelmű börtönügyi irodalom egyes különleges termékein, kivül, — elég utalnunk Holtzendorpf Febencz müncheni jogtanárnak és Jagemann Jenő badeni miniszteri tanácsosnak többször idézett, nagyszabású kézi könyvére, mely fényesen beigazolta, hogy a börtönisme íu maga egészében összefüggő, tudományos tárgyalásra is alkalmas. 250