Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
55 tás által szerzett ismeretei alapján belátja a büntetés szükségét és tisztelni tanulja az állam törvényeit, a ki a valláserkölcsi oktatás folytán magába száll, a ki a rendszeres munkára szorítás által elszokik a tétlenségtől és módot, alapot nyer kiszabadulása után a becsületes megélhetésre. Nincs és soha sem lesz igazuk a reactionarius irány követőinek, midőn azt állítják, hogy a szabadságvesztés büntetés ma nem más, mint a bűntettes dédelgetése, elkényeztetése! Nem úgy van! A szabadságvesztés büntetés, — de természetesen csak a megfelelő végrehajtás mellett, — megtorlás, de egyúttal a letartóztatottnak erkölcsi nevelése. A munkáltatás, a valláserkölcsi oktatás, az iskolai tanítás csak eszközei ennek a nevelésnek. Ezt a nevelést alkotja a foglyokkal való szakszerű elbánás, mely az összes büntetési és fegyelmi eszközöket az egyes bűntettesnek egyediségéhez alkalmazza. A mint a büntető törvény szabad mozgást enged a bírónak a relatíve határozott büntetési tétel korlátái közt, épen úgy, — habár a büntetés végrehajtásának alapelveit a törvény- hozásnak kell megállapítania, — a végrehajtó hatóságnak oly széles működési kört kell engedni, hogy, — mint d’Alinge 10 helyesen mondja, — az elítéltek végtelen különböző egyéni sajátságainak megfelelően alkalmazhassa a büntetést, kiegyenlíthesse a törvénynek az adott esetben talán túlszigorú voltát és összeköthesse a büntetés czéljával a javítás czélját. A legnagyobb egyenlőtlenségre és ezzel együtt a leghelytelenebb következményekre vezetne a szabadságvesztés-büntetésnek minden elítélttel szemben teljesen egyforma módozatok mellett való alkalmazása. Ki fogja tagadni, hogy másképen kell elbánni a makacs és durva jellemű, megrögzött, többszörös visszaesővel és máskép a teljesen megtört, fiatal gyerkőczczel, ki először követte el a ballépést és a kit meg lehet és meg kell menteni a javulásnak ? Ki vonja kétségbe, hogy más munkát, más. foglalkoztatást kell adni egy erőtől duzzadó fegyencznek és mást egy vézna, elsatnyult, beteges embernek? Ki akarná állítani, hogy ugyanabban az oktatásban és tanításban kell 10 «Zum Strafvollzugsgesetz» czímű röpiratában (Lipcse, 1877.) 9. L 251
